Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

Miskolci különlegességek

erre viszont a technika még nem volt kellőképpen felkészült. A villamos élénk fogadtatására utal az a szabály cikkely is, miszerint „eltütatik a villamos kocsik előtt, mellett és után való futás, futkározás is." A villamos sínek, mint régi képeslapokon látjuk, a főutca páros oldala mellett haladtak, s ez összekapcsolódott a baloldali közlekedéssel, ennek megfelelően a jobbra előzéssel. Mindez kevésbé zavarta a szekereiket hajtó gazdákat, bár gyakorta adott hírt a sajtó az állatok és a „villamos-szörnyeteg" konfliktusáról. A „házalakú szörnyeteg "-tői a lovak és az ökrök megvadulva a Szinvába forgatták rakományukat meg főleg utasaikat. Ezért már a századfordulón felvetődött, hogy az állatokat és a fogatokat ki kell tütani a főutcáról. Persze ez nehezen ment, mint ahogyan egy 1924-ben közreadott híradásból ez sejthető. Eszerint „a falusi hangulat legbájosabb idillje elevenedik meg a Szemere utczában, amikor a szarvasmarha csordát a hajnal leple alatt végighajtják a város közepén." Ezeken az „apró" akadályokon túl kellett lépni. 1909-1910-ben a Népkerti Vigadótól még 6 megállót közbeiktatva kiépítették a sínpárt a Csabai végállomásig úgy, hogy minden második megállót kitérővel láttak el. (A végállomás kb. a vasúti felüljárótól egy-két száz méterrel a város felé, beljebb lehetett. A szárnyvonalat 1960-ban Villamos a Vásárcsarnok előtt, 1934