Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

Miskolci különlegességek

Miskolc város fejező pallosai A Herman Ottó Múzeum történeti gyűjteményének különleges darabjai Miskolc város fejező pallosai. A pallos a középkori joggyakorlat tárgyi emléke, az ítéletvégrehajtás egyik eszköze. Valójában nem más, mint egy széles pengéjű, súlyos, nagyméretű kard. Használata a középkori harcok során általános volt. A harcmezőről a könnyen kezelhető, vékony szablya szorította ki. A pallos két kézre fogható markolatánál, széles pengéjénél fogva alkalmas volt fejezésre, így vált a kivégzés egyik eszközévé. A kivégzés joga a nagyobb középkori városokat illette meg. Ezt a jogot a király adományozta, s pallosjognak nevezték. Miskolc ezt az ítélkezési és pallosjogát 1395-ben Zsigmond királytól (1387-1437) kapta. Ekkortól határain belül elfoghatta, bilincsbe verhette, kínozhatta, kerékbe törhette, azaz kivégezhette az ismert, úgy is mondhatnánk, keresett gonosztevőket, tolvajokat és rablókat. II. Lajos király 1519-ben ismét felruházta Miskolc város tanácsát azzal a joggal, hogy „mások elrettentő példájára - a bűnösöknek fejét vehessék." Miskolcnak két fejező pallosa volt, mindkettőt a városházán őrizték. Az egyiket a 14. század végén, 15. század elején készítették, a másik 17-18. századi munka. A korábbi pallos egyik lapján arannyal beöntött akasztófa, a másikon három küllővel ellátott kerék látható. Mindkettő az ítéletvégrehajtás nemét, módját ábrázolja. A kivégzés módja, illetve eszköze társadalmi ranghoz volt kötve. így például a középkori jogszokások szerint nemes embert csak pallossal lehe- A város fejező pallosa, 15. század