Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

Miskolci különlegességek

tett kivégezni. A nem nemes származású bűnösnek kerékbetörés, vagy akasztófa járt. Az ítéleteket a Tetemvár háta mögött, az Akasztóbércen, korábban az Avas keleti végén, az ún. Hóhérbástyán hajtották végre. A nyakoágó elnevezés, vagy a Pallos utca hasonlóan a régi jogszolgáltatás emlékeként maradt meg utcaneveinkben, vagy egy-egy terület elnevezésében. Pontosan nem tudjuk, hogy a két pallossal hány ember vérét ontották ki. Azt sem lehet sejteni, mikortól használták, s ki volt az utolsó, akit ezzel a szerszámmal végeztek ki. A legérdekesebb kivégzés minden bizonnyal 1698-ban volt, amikor Miskolc saját főbírójának vette fejét. Az esetet - amelyből ballada született, s amiről „A miskolci bíró" címmel Tompa Mihály is verset írt - a politikai gyilkosságok, „koncepciós perek" egyik korai esetének is tarthatjuk. Kondai Kiss Mihály az áldozat, nemes ember lévén, kijárt neki a „pallos által történő elveszejtés". Miskolczy Simon János kutató-levéltáros a század elején nyomozta ki, hogy a főbíró a felsőborsodi Kondó községből származott Miskolcra. Armális levelét még apja Kys András szerezte 1667-ben. Az adományozó I. Lipót volt, az adományozás helye pedig Borsod vármegye az időbeli székhelye, Vég-Szendrő. A címerlevél felsorolja Kys András gyerekeit, közöttük Mihályt is, aki akkor már élt. Ebből arra lehet következtetni, hogy amikor „bűnbeesése" történt, kb. 30 éves „javakorabeli" ember volt. (Érdekes, hogy a család egyik késői leszármazottja, szintén a város főbírói székében csaknem hasonlóan végezte. Igaz ez később, 1862-ben, az elnyomatás, az önkényuralom éveiben történt. A város vezető testülete, a főbíró, az albíró és a főjegyző összetűzésbe került a császári biztossal. Ezért mindhármukat Kassán haditörvényszék elé állították. Az „incidenst" halál helyett végülis börtönbüntetéssel „úszták" meg.) Közel három évszázad távlatából csupán annyi bizonyos, hogy Kondai Kiss Mihály főbírót vacsorára invitálták, ahol nemcsak etették, hanem keményen itatták is. Hazafelé menet gondoskodtak női kísérőről, majd néhány jómódú polgárról, aki távolról kísérte és kifürkészte a főbírót. Másnap reggel már városszerte terjengett a hír a főbíró házasságtöréséről. Négy nap múlva a városi ítélőszék, majd a megyei fórum is bűnösnek találta a főbírót, s mint nemes embert, pallos általi halálra ítélte. A lefejezést 1698. október 3-én hajtották végre nyilvánosan, nagy tömeg előtt a város piacán. A holttestet az avasi vagy a Deszka temető árkában földelték el. Mindezek után megjegyezhetjük, ha Kondai Kiss Mihály pár évvel később keveredik ilyen cselvetésbe, már olcsóbban megúszhatta volna, hiszen a 18. század elejétől hasonló bűnökért legfeljebb ötven korbácsütés volt az ítélet. A „pallós-ítélet" áldozatairól nem készült kimutatás, összeírás. A középkori törvényekre gondolva, s persze látva a fejezőpallosok sok helyen csorbult élét, gyaníthatóan nem kevésszer használták. A történeti kutatás feladata, s levéltári búvárkodás eredménye lehet egy ilyen lajstrom összeállítása, annak megtudása, hogy kin, s mikor hajtottak végre utoljára ilyen ítéletet Miskolcon. Azt, hogy meddig „dolgozott" a hóhér pallossal Magyarországon, - ismerjük. 1828-ban Fraknón volt a utolsó előtti lefejezés feleséggyilkosság miatt. A per anyagát és az ítéletet mindenki okulására a kivégzés előtt köröztették, közhírré tették Magyarországon. Az utolsó lefejezés pedig alig több, mint másfél évszázada történt Pozsonyban. Az országgyűlés időszaka alatt Ung megye követe lett gyilkosság áldozata. Mint kiderült saját hajdúja és inasa volt a gyilkos.