Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

A város szíve, a Zsolcai kapui ipartelep

Nagypolgári palota ipari környezetben (Zsolcai kapu 7.) Az épület a magyarországi eklektikus bérháztípus jellegzetes példája. A századvég Miskolcának kevés, igazán nagyvárosi értéket és elemeket felmutató bérházai közé tartozik. Társtalanul áll az utcasorban, impozáns tömegét egykor földszintes épületek övezték. Homlokzata meglehetősen hivalkodó, az előreugró, hat oszloppal tagolt középrizalit, valamint az azt koronázó párkány a nagypolgári előkelőséget sugározza. A levéltári dokumentumok alapján építtetője a gazdag Weísz-család volt. 1909-ben egyemeletes, földszintjén üzletekkel kitöltött tervet készítettek, s később ez változott kétemeletessé. Kettős telken, három utcaszám alatt a tervekben megálmodott formában készült el a bérház. Egyik szomszédban a Haggenmacher sörlerakatot, a másikban pedig a görög kereskedő-földbirtokos Xijfkovich-csáiádot, illetve teleképítményeit találjuk (ezeket később lebontották). Az 1920-as évektől az emeleti részeken bérlakások alakultak ki, a földszinti üzlethelyiségekben pedig vaskereskedés és fűszer nagykereskedés működött. Jelenleg az Autóker és a Gumiker Kft. működik a földszinti traktusokban. Az épület környezete lényegesen átalakult, egykori hivalkodó jellegén ez tompít. Az 1944. június 2-i bombázás során a szomszédos épületek közül volt, amelyik teljesen megsemmisült, mások komoly károkat szenvedtek. Ez az épület különösebb megpróbáltatások nélkül élte át a háború hónapjait is. A Zsolcai kapu ezen oldalán csak a Hági épülete maradt meg (igaz ez is komoly sérüléseket szenvedett a bombázáskor). így tűnt el az egykori Xiffkovics-hóz, amely - mutatva a szomszédos telkek összevonását, a nagy épület miatt - két méterrel ugrott előre az utcai fronton, különleges és feltűnő törést okozva a járdában. Helyét az egykori 116. számot viselő Autójavító azaz Borsodi Autójavító Vállalat (1990) foglalta el, illetve napjainkban más intézmények, üzletek kapnak itt helyet. (Zsolcai kapu 9-11.) A városrendezési elképzelések szerint, az első világháborút megelőző években úgy gondolták, hogy a Zsolcai kapu mindkét oldalát ilyen épületekkel emelik szinte főutcái rangra. Az utcafront mögött, eltakarva működtek volna az ipari üzemek. Ebbe az elképzelésbe illeszkedett a Soltész Nagy Kálmán utca megnyitása, s a laktanyával pontosan szemben az út mindkét oldalán a folytatást is meghatározó, hangsúlyos városi bérházak kialakítása. A háborút követően újra felvetődött a két, háromemeletes sarokbérház felépítésének szükségessége. Az elfogadott tervektől pontosan 8 év kellett a megvalósításig, hiszen a két épülettömb munkálatai 1929 júliusában fejeződtek be. Ebbe a gondolatkörbe illett, csak valamivel később készült el a Kardos-Bárdos cég székháza, amelyet 1925-ben a miskolci munkásbiztosító pénztár vett meg. Az egykor tervezett, de meg nem valósult nagyvárosi-főutcái hangulatot ez a négy épület idézi a Zsolcai kapuban. A Zsolcai kapu 7. sz. épület klinker téglával burkolt homlokzatát gazdagon tagolt stukkókeretű, egyenes és íves záródású ablakok törik