Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

A város szíve, a Zsolcai kapui ipartelep

át. Az előreugró középrizalit ünnepélyességét több elem is hangsúlyozza: így a magas, tükrös oszlopszélekre állított, ion kompozit fejezetes kőoszlopok, a második emelet félkörösen kiugró erkélyei, vagy a parapetek reliefszerűen kiképzett, lapos, bábos mezői. A homlokzaton felfedezhetők a történeti stílusok elemeinek átkötései, átfogalmazásai. így a bejárati kapu copfos kosáríve, vagy a vasrácsok neobarokkal kevert, már szecesszióba hajló ornamentikái. Más tagozatoknál, így a tympanonos szemöldök-párkányoknál, az attika plasztikájának kiképzésénél a korabeli pallérgyakorlat formai játékai dominálnak. A tetőt a középrizalit két oldalán faszerkezetű, ún. galambdúc tagolja. Részben ezek, részben pedig az attikát koronázó díszvázas idomú csúcsépítmények a manzárddal együtt adják az épület felső zónájának a korra jellemző tömegbeli megjelenését. A homlokzat dekoratív hatását fokozzák a járulékos iparművészeti munkák, így elsősorban a kovácsoltvas elemek. Gondolunk itt a bejárati kapu kosárívében elhelyezkedő, felül a kosárívet követő, alul hullámos párkánnyal tagolt neobarokk rácstöredékre, vagy a kétszárnyú vaskapura, amely fonatos, burjánzó növényi ornamentikával gazdagon díszített. Az előkelően kiképzett kapualj és lépcsőház ma már csak néhány elemében emlékeztet az egykori használók nagypolgári luxusigényeire. Részleteiben fellelhető a márványt helyettesítő kőlábazat, eltűntek viszont a feltehetően gazdag lépcsőházi falfestések. Mindössze szerencsés módon a kapubejáró mennyezettükrének képe vészelte át az eltelt évtizedek kopásait, pusztításait. Közel egy évtizeddel ezelőtt pontos felmérés, dokumentáció készült az épületről. Ez - többek között - magába foglalta a műleírást és a rehabilitációs javaslatot. Nagy kár, hogy nem került sor a felújításra, amely nemcsak kiemelte volna az épületet megszokottá vált környezetéből, hanem látványával minden bizonnyal megváltoztatta volna a Zsolcai kapu hangulatát is. Homlokzati részlet, 1995