Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

A város szíve, a Zsolcai kapui ipartelep

A Lichtenstein-ház a 19. századból (Zsolcai kapu. 10.) A Lichtenstein-család három generációjának munkásságát, emlékét őrzi a város története. A dinasztiaalapító kereskedő-bankár 1802-1852 között élt. A hasonlóan József nevű fia kereskedőként lett közgazdász, majd politikus, aki országgyűlési képviselőként Miskolcot több cikluson át képviselte az országgyűlésen. 1837-1914 között élt. Az ő fia, László bankárként lett ismert, s Miskolc többszörös kormánypárti főispánja. 1875-ben született, a háborús, majd az azt követő éveket Miskolcon élte végig, de a megváltozott politikai-társadalmi változásokat már tevékenyen nem követte, 1949-ben halt meg. A családnak, illetve az egyes generációknak lakóházai és üzletei voltak a Zsolcai kapuban, a Király (majd Lichtenstein, ma: Ady Endre) utcában, s az övék volt a Hunyadi u.-Bartók tér sarkán 1912-ben épült, ún. Lichtenstein-palota (Hunyadi u. 5.) is. Ami összekapcsolja a genercáió családtagjait, a mindszenti evangélikus temető, ahol a családi síremlék napjainkban is látható. A díszítményében családnévvel is jelzett Zsolcai kapu 10. számú ház a család második generciójához kapcsolódik. Az id. Lichtenstein József jelentős közéleti szerepet töltött be Miskolcon, a helyi és országos ügyekbe is beleszólása volt. Az 1833-ban megalakult Nemzeti Kaszinó egyik fő mozgatója, de alapítója az 1845-ös Miskolci Takarékpénztárnak, Miskolc első óvodájának, (1842) vagy a PestEperjes gyorsutazási vállalatnak (1837). Alapítója és szerkesztője volt az 1842-től megjelenő „Miskolczi Értesítő"-nek, amely 1866-ban a „Borsod" címet vette fel, s mint társadalmi és közművelődési heti lap, hivatalos közlönye volt Borsod vármegye törvényhatóságának és a Borsodmegyei Gazdasági Egyesületnek. Igazi „szakmája" persze a kereskedelem volt. Az 1825-ben alapított Lichtenstein és Fűrész kereskedőház a 19. század közepének legnagyobb vaskereskedése volt Miskolcon és a régióban. Fia (miután a kereskedelem elméleti és gyakorlati oldalát is megismerte Bécsben) 1858től átvette az apja által naggyá fejlesztett vaskereskedést. Mint közgazdász rendszeres résztvevője volt az országos váltóügyi, kereskedelmi és közgazdasági konferenciáknak. 1867-től, alapításától elnöke volt a Miskolci Hitelintézetnek. A Gőzmalom és a Téglagyár elnökségi tagja, majd elnöke lett. 1875-ben és 1878-ban országgyűlési képviselője volt városunknak. A város képviselőtestületének, majd törvényhatósági bizottságának öt évtizeden keresztül volt tagja. így aztán nemcsak mint szakember, hanem mint az események tevékeny alakítója írta meg „Miskolcz királyi városságának története" c. munkáját. Ebben 1848-tól 1908-ig írja le a város jogállásának alakulását, az önálló törvényhatóság elnyeréséért folytatott küzdelmét. Munkásságának egyik kortárs méltatója a következőket írta róla: „Mint egy kereskedő dinasztiának oszlopos embere, egykoron Felsőmagyarország legelőkelőbb és országosan ismert cégét vezette, irányította és fejlesztette. Ha Miskolcz nagy kereskedelmi jelentőségre vergődött és városunk kereskedő várossá alakult, alapját