Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

A város szíve, a Zsolcai kapui ipartelep

távolabbi időkben kell keresnünk, oly időszakban, amikor se vasút, se táviró, se telefon áldásai még nem váltak egyetemes, mindenki által hozzáérthető közkinccsé. Ez időszakban Lichtenstein József cége volt a forgalom középpontja, a melybe összefutottak ezernyi szálai a kereskedelemnek." Amikor 1914 januárjában 77 éves korában meghalt a város renkívüli közgyűlésen méltatta érdemeit. Ekkor hoztak döntést arról is, hogy arcképét a közgyűlési terem számára megfestetik. A Király utcát ekkor nevezték el róla, s nem volt alaptalan, hogy felvetődött halála utáni díszpolgárrá választása. Három és fél évtizeden keresztül az az utca, az a környék viselte nevét, ahol a család telkei, házai, üzletei voltak. így a Zsolcai kapu mai 10-es számopt viselő épülete, amely lepusztult állapotában is - főleg udvari részeiben és díszítő elemeiben - sok százados részletet, és hangulati, építészeti elemet őriz. Felújítása minden bizonnyal a környék kellemes építészeti színfoltjává emelné. Ez a bérházépület részben lebontott telkektől övezett, részben földszintes épületek által határolt az utcaképben. Tömege - éppúgy, mint tagozatai jellegtelenek, azonban mégis - sajátos típusát képviseli az egykori utcakép kereskedőházainak. Földszintjét a kapubejáró kivételével terjedelme teljes egészében üzlet- és raktárhelyiségek foglalták, illetve foglalják el napjainkban is. Az egykori üzletportálok részleteikben fennmaradtak és a korabeli hangulatot őrzik a részben eltakart íves nyílások is. A múlt század nyolcvan-kilencvenes éveiben épült ház a viszonylag jómódú vidéki kereskedő-réteg általános lakás- és esztétikai igényeit elégítette ki. Az épület tömegalakítása szokványos. Az egyemeletes lakóépület homlokzati megjelenését az olcsó városi pallérgyakorlatban kialakult díszítőelemek uralják. A lepusztult földszint fölött 1-2-3-2-1 osztásban balluszteres parapetű, részben osztott, egyenes és körszeletes szemöldökkel ellátott homlokzati mező látható. Az épület középtengelyében két hullámos konzolon a parapetek balluszteres megoldását követő tört vonalú erkély látható, amelyhez egykor, s feltehetően a dísznövényzet felfuttatására szolgáló kovácsoltvas rácsszerkezet kapcsolódott. Mind a homokzat stukkó tagozatai, mind pedig a töredékesen megmaradt kovácsoltvas díszítmények az épület egész hangulatát meghatározó provinciális neoreneszánsz jegyben születtek. A homlokzat tömegének hangsúlyos része a megemelt, falazott szellőzőnyílásokkal áttört attikára támaszkodó manzárd. A kapualjba belépve viszonylag gazdag stukkódísszel találkozunk, s ezzel ellátott csegelyes boltozatot láthatunk. A felmenő falak és a mennyezet találkozásánál profilált tojásléces stukkópárkány fut végig, melyek fölött a csegelyek által határolt félkörös falmezőkben nagyvonalú, ugyancsak stukkóból készült kagyló, vagy legyező formájú díszítmények vannak. Az udvaron az épület tömege L-alakban függőfolyosós, egyemeletes lakószárnnyal bővül, aholis az egyszerű tagozatok mellett figyelemreméltó a függőfolyosó vasrácsának keresetlen, de hangulatos megoldása. Az utcai homlokzattal párhuzamosan az udvari oldalon a kosáríves kapubejárat fölött ugyancsak historizáló neoreneszánsz ízű félköríves párosablakok helyezkednek el. A két ablakot összefogó íves falmélyedés tengelyében Lichtenstein monogramm látható, cirkás ovális márványpajzsba faragva. Az ablakok parapetén szalagos-gyümölcsfűzéres-gorgófejes díszítmény található.