Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

A város szíve, a Zsolcai kapui ipartelep

ságos. Mint minden „fővárosi" igénnyel megfo­galmazott építészeti vállalkozás „fővárosi" köz­helyek ismétlésével is operált, dolgozott. Az egykor kétemeletes impozáns tömegű épületet mai formájában már nehezen rekonstruálhatjuk. A régi fényképen azonban feltűnik, hogy a má­sodik emeleti osztópárkány egykor a koronázó­párkány szerepét töltötte be. Tehát a harmadik emeleti ráépítés - bár a homlokzati tengely meg­tartásával történt - mégsem illeszkedik az ere­deti architektúrához. Nincsenek biztos forrásaink arról, hogy az épülettömb keleti végén található kapubejáró, a fölötte elhelyezkedő lépcsőház, illetve lakóterek mikor keletkeztek, de feltehető­en valamely telekszerzési akció nyomán csatol­tattak az épülethez. Ez az egytengelyű, három­emeletes építmény az 1930-as évek végének jellegzetes neoeklektikus stílusjegyzeit viseli ma­gán. Az így összeállt homlokzatot a jelenlegi ko­ronázó párkány fölött egy törtívű volutás dísz­vázákkal ékesített oromdísz koronázza, melynek a tengelytől való jobbra tolódása igazolja azt a hipotézist, hogy a jelenlegi kapubejáró későbbi toldalék. A szerény esztétikai igénnyel megfogal­mazott oromdísz közepén fekvő vakolatkerete­lésű ablak nyílik. 1928-ban felvetődött az emeletráépítés szükségessége, mert fel kellett szerelni a pénztárt minden olyan eszközzel, amely azt a régió leg­előkelőbb intézményévé teszi a hasonló rendelte­tésű épületek között. Az emeletráépítés mellett a másik elkép­zelés úgy szólt, hogy az OTI tulajdonában lévő 600 négyszögöl nagyságú teleknek a tervezett új utca frontjára (ez a mai Bajcsy-Zsilinszky E. u.) építsenek egy kétemeletes, kizárólag a betegel­látást szolgáló orvosi rendelőt. Bekövetkezett az, ami a város történetében, legalábbis a városépíté­Bejárat feletti ablak kiképzése, 1995

Next

/
Oldalképek
Tartalom