Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

A város szíve, a Zsolcai kapui ipartelep

A Haggenmacher és a Hági (Zsolcai kapu 5. sz.) A „serivás" szokásának meghonosodása, az első mesterek megtelepedése és a főzőműhelyek létrehozása a 18. század elejére tehető Miskolcon. Az egykori Hunyadon (Nagy-Hunyad, majd Hunyadi utca) 1714-ben említik először a város serházát. Az akkori Mindszent község területén pedig a tapolcai apátság 1709-től üzemeltetett hasonló műhelyt. A gyári előállítás és értékesítés a 19. század végének „terméke". A Zsolcai kapuban közel egyidőben alakult ki két telephely. A mai Gyors étteremként ismert épülettömb helyén a századforduló előtt jelent meg a pesti Dreher Serfőzde lerakata. A lerakatból 1898 után helyi műhely alakult. A Királyi Sörfőző Részvénytársaság a Quitman Testvéreket (Józsefet és Emilt) bízta meg a helyi tárolás és értékesítés megszervezésével. A megbízott képviselők gyakorta változtak, a köztudatban mai napig él a Kálmán-féle, majd a Mann-féle sörlerakat emléke. (Miskolc és Kőbánya ekkori kapcsolatáról meg kell jegyezni, hogy 1855-ben alakult meg a „Kőbányai Serház Társaság", amelyet 1862-ben vásárolt meg Dreher Antal. Szép kivitelezésű reklámhirdetései már a századforduló előtt rendszeresen megjelentek a miskolci sajtóban.) A Zsolcai kapu 5. szám alatt jött létre a másik telephely, s itt üzemel a Hági étterem és söröző. Története 1907-től kövthető nyomon. A Haggenmacher Kőbányai és Budafoki Sörgyárak Rt. ekkor vásárolta meg a telket és a rajta álló földszintes, utcafrontra néző épületet. 1913-ban fordult a cég a városi képviselőtestülethez, hogy „vállalkozásunknak Miskolczon ez lenne az első telepe, s miután csak most szándékozunk ott letelepedni, természetes, hogy nincsen szándékunkban mindjárt a kezdet legelején oly nagyszabású befektetéseket eszközölni", amelyek megváltoztatnák a Zsolcai kapu összképét, megszokott hangulatát. A város arra hivatkozott, hogy a Zsolcai kapu fontos ipartelep, fejlesztése közérdek, s alapvető elvárás az, hogy itt reprezentatív, emeletes épületek jelenjenek meg az utcafronton. A megegyezésnek az volt az alapja, hogy nagy a sörfogyasztás igénye Miskolcon, s ennek kielégítéséért Miskolc eltekint az új építkezéstől, de elvárja, hogy olyan épületfelújítás történjen, amely „minden városszépészeti igényt" kielégít. Minden bizonnyal a bevételek miatt hunyt szemet a város, mert a felújítás és átalakítás tervei csak 1936-ban készültek el. A mai belső térkialakítás fő vonalai ekkori állapotot tükröznek. Belépve a szélfogón a folyosóra, onnan baka a söröző, jobbra pedig a söntés nyílt. A baloldali szárnyon már ekkor „vadász-szobá"-nak nevezték az éttermet, ahonnan ki lehetett menni a vendégnek az udvarra. A telek, illetve az udvar északi és nyugati részét söröző boxok zárták le, összesen 14 darab kellemes, meghitt kis egységet alakítottak ki. Az 1936-os felújításkor jött létre a mai homlokzat. A bejárat fölött helyezkedik el az a cégér, amely vakolatból van kialakítva. A sernevelés/serkészítés alapnövényeit a komlót és az árpakalászt, valamint eszközeit, a szórólapátot