Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

A város szíve, a Zsolcai kapui ipartelep

gókonyha vállalatokat. Ennek helyi megfelelője az Északmagyarországi Vállalat volt, központja pedig a Rákóczi u. 2. sz. alatt működött. 1951ben ez alakult át Északmagyarországi Üzemélelmezési Vállalattá. Az 1950-es évek közepén a vendéglátást két nagy egységre bontották, s ennek megfelelően történt állami irányításuk is. A kereskedelmi vendéglátás körébe tartoztak a nyilvános egységek, mint pl. a szállodák, éttermek, bárok, presszók stb., míg az üzemi vendéglátás egy zárt rendszert kívánt, idesorolva a jelzőszámokkal ellátott üzemi étkezdéket, büféket stb. Ez utóbbi az emberekkel csak jegyrendszeren keresztül érintkezett, semmiféle nyilvános vendéglátói tevékenységet nem végezhettek. Az 1950-es évek második felének, 1960-as évek elejének építkezései kívánták a területi öszszevonásokat, átszervezéseket, így változtak a vállalati elnevezések is. A miskolci községi vállalat, később csak Miskolci Vendéglátó 1949től fogta át a városi vendéglátás egységeit, a szállodákat, az éttermeket, vendéglőket, a büféket és borkóstolókat, a cukrászdákat és eszpreszszókat, a falatozókat és bisztrókat. (Számuk az 1980-as évek elején 70-75 volt.) A miskolci mellett a Borsodi Vendéglátó Vállalat Szabadság tér (ma: Erzsébet tér) 2. sz. alatti központtal működött. Amikor a „közélelmezés" fogalmát törölték, s helyette megjelent az „üzemi" elnevezés, Borsodban az jelentette a gondot, hogy Borsodi et**. 0' ÁÁilA/u-f flûjL A Teher kakas építési engedélykérése, 1882