Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

A város szíve, a Zsolcai kapui ipartelep

A Miskolci Gázipari Rt., 1995 Az 1890-es években Miskolc közvilágítását a kőolaj és gázlámpák együtt jelentették. 1891ben 294 gáz- és 167 kőolajlámpa jelentette a város éjszakai „fényforrását". Az alapító tulajdonosok 1890-ben eladták a gyárat, s ettől a Goeche Tasziló nevű mérnöktől került néhány év múlva új tulajdonba a gázgyár. 1903-ban így alakult meg a Központi Gáz- és Villamossági Részvénytársaság miskolci gázgyára. S bár a főcsőháiózaí megháromszorozódott, a gázlámpák száma pedig félezer felé emelkedett az 1910-es évekre, a gázvilágításban törés állt be, majd visszafejlesztette a sokkal gyorsabb térhódítású vetélytárs: a villanyvilágítás. A „vetélytárs" gyors karriert futott be. 1896-ban kötött a város szerződést Csáthy Szabó Istvánnal a villamos vasút kialakítására. 1897-ben Pozsony után az országban másodikként, Miskolcon is elindult a villamos közlekedés. A vállalkozás jogutódja a „Részvénytársaság Villamos és Közlekedési Vállalatok számára" nevű cég lett, s a budapesti képviselő Gerster Béla mérnökkel olyan szerződés jött létre, amely a villamos világításra s egyéb áramszolgáltatásokra is kiterjedt. 1900-ban így indult el - részben lerakott kábeleken, részben légvezetéken - az áramszolgáltatás Miskolcon. A központi telep a Baross G. u. 20. szám alatt volt. így a magánfogyasztók és