Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

A város szíve, a Zsolcai kapui ipartelep

viselőjével megköti a város a szerződést 90 darab utcai gázlámpa elhelyezésére, de a megvalósítás valami oknál fogva meghiúsult. 1868-ban újabb kísérlet történt a városi gázgyár megalapítására de ez is kudarcba fulladt. Később Debrecen városától kérnek információt, ahol ekkor már működött a gázvilágítás. Egy 1872-ből származó polgármesteri, vagyis akkor még főbírói jelentés sejteti, hogy Miskolc komolyan foglalkozik ezzel a kérdéssel. „A gázvilágítás kérdése, mely évektől ólta élénk óhajtás és igyekezet tárgyát képezi, jelenben már nem csak tárgyalás alatt áll, hanem éppen jelen tanácskozásunk folyama alatt lesz feladata a tekintetes közgyűlésnek, ennek végleges eldöntése felett határozni." Persze nehéz volt a döntés, s főleg annak megvalósítása. így aztán 1875-ben újabb 11 petróleumlámpát állítottak fel. A vasúti pályaudvar és az onnan nagy kerülővel a Zsolcai kapui földúton a Király hídig terjedő útszakaszt egyetlen lámpa sem világította meg. Az út egy-két üzem és mezőgazdasági művelésű területek között haladt, kivilágítását a város képviselőtestülete luxusmegoldásnak ítélte. Aztán közbejött az 1878. évi árvíz, s többen szerencsének tartották, hogy a városban ekkor még nem volt gázvezeték, mert a katasztrófa még nagyobb lehetett volna. Az 1881-1882-es esztendő aztán (a közvilágítás ötletének megfogalmazását közel évszázaddal követően) meghozta a végleges megoldást. Soltész Nagy Kálmán polgármester jelentése szerint „utcáink közvilágítására használt lámpák száma a múlt évben 39-cel szaporodott, a lámpák összes száma 170. Azon rég óhajtott kívánatnak, hogy közvilágításunk a haladás igényeinek megfelelően rendeztessék be, mindezideig nem tehettünk eleget. Rövid napok alatt szerencsés leszek ugyan a bizottság elé a gázvilágítás berendezésére tett két ajánlatot beterjeszteni." Az EZEN A TERÜLETEN KEZDTE MEG 1882. NOVEMBER 2é-ÁN A MISKOLCI LÉGSZESZGYÁR -A KÉSŐBBI GÁZGYÁR- MŰKÖDÉSÉT BUDDE SÁNDOR ÉS PIPPiG,FRIGYES ALAPÍTÓK EMLÉKÉRE ÁLLÍTOTTÁK A T1GÁZ MISKOLCI DOLGOZÓI I992-BEN. Emléktábla a József A. u. 20. szám alatt, 1992 ajánlatok közül a város Pippig Frigyes mérnök és Budde Sándor vállalkozó, berlini lakosok tervezetét fogadta el, s velük 1882. április 3-án a szerződést meg is kötötte a polgármester. A vármegye a jóváhagyott szerződés alapján átengedett a Vay u. 4. szám alatti 2.400 négyszögöl területet, ahol még ebben az évben felépült az ős-gázgyár. Egy darab gázfejlesztő kemence egy darab 1000 m

3-es gáztartályt tölött fel folyamatosan, s innen került a főbb útvonalakon kiépített 9371 méteres csőhálózatba a gáz, amely 142 darab gázlámpát (is) működtetett.