Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

A város szíve, a Zsolcai kapui ipartelep

Kun Lajos lakatosáru és rézbútorgyára (Telegdi u. 9. és Zsolcai kapu 30.) A Szinva Munkácsy utca környéki szakaszának rendezésekor (1974-1977. között) nemcsak a patak vize került zárt szelvényekbe, hanem mindkét partjáról eltűntek a régi házak, s nyomtalanul eltűntek a korábbi utcák is. így merült feledésbe a Telegdi utca, s a Szinva lakótelep felőli oldalán (az egyértelműen mindmáig nem értelmezhető eredetű) Belgrád, vagy Belegrád utca. Ebben a tömbben volt a miskolci zsidóság (akkor már nem funkcionáló) rituális fürdője, s a Telegdi-Katalin utcák sarkáról az 1960-as évek elején tűnt el Miskolc egyetlen rézbútorgyárának telke és épületei. A tulajdonos Kun Lajos különleges tevékenységével több, mint fél évszázadon keresztül részese volt Miskolc ipari tevékenységének. Bihar megyében született a kiegyezés évében, s 1884-ben került Miskolcra, hogy elsajátítsa a vasműves mesterséget. Könnyen tehette, hiszen a közeli Zsolcai kapuban két vasgyár és öntöde üzemelt. Tanulni lehetett Diósgyőrben is, ahol 1868-tól működött az állami vasgyár. Kun Lajos saját vállalkozását 1892-ben alapította meg, s egy év elteltével a takaréktűzhelyek (vaskályhák) gyártására szakosodott A kordivat, a szecesszió, s a háború előtti évek megváltozott igényei minden bizonnyal szerepet játszottak abban, hogy 1905-ben létrehozta vas- és rézbútor gyárát. A jó üzleti érzékre, másrészt a termékek keresettségére is utal, hogy néhány év alatt az alkalmazotti létszám elérte a 100-120 főt. így a Zsolcai kapui nagy ipartelep egyik legnagyobb üzemét láthatjuk benne. (A háború után, s még az 1930-as években is külön raktárépületet tartott fenn és üzemeltetett a Zsolcai kapu, ma már nem létező 30. számú épületben.) A háború évei alatt a gyár hadiszükségleti cikkeket gyártott. A koordinálást vállaló Kereskedelmi és Iparkamara felhívására tábori és különféle kórházi ágyak gyártására, főző üstök és üstházak, katonai barakkok fűtésére alkalmas nagyméretű és nagyteljesítményű vaskályhák készítésére állították át az üzemet. A háború után Kun mester világszabadalmat kapott egy lakatféle gyártására. A „Fort" lakat „nemcsak Magyarországon, de a külföld minden helyén világmárkát képvisel", tervezőjét és előállítóját pedig „ipari és kereskedelmi körökben elsőkként emlegetik". A gyár teljesítőképessége és a termékek iránti igény jól érzékelhető egy 1921-ben készített összesítésből. Eszerint vas- és rézágyból évente 2500 darabot, vasmosdóból, vas ruhaállványokból, vas éjjeliszekrényekből, különféle vas- és rézbútorokból évente 3000-3000 darabot állítottak elő. A takaréktűzhelyekből 1500, a szabadalmazott függő lakatokból pedig százezer darab volt az évi teljesítmény. A gyár még a két háború közötti időszakban is 70-80 munkást foglalkoztatott. A gyárat a harmadik zsidótörvény végrehajtása során, az ún. 50.500/1944. sz. rendelet