Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

A város szíve, a Zsolcai kapui ipartelep

volt Dél-Amerikában is. A fogalommá vált sütőipari termék, a bécsi császárzsemle is miskolci lisztből készült. A vüághírnévig fúziók, egyesülések során vezetett az út. A malom 1864-ben készült alapszabályából tudjuk, hogy az csupán 30 éves időszakra alakult, s kimondta, hogy „a társulatnak más társulatba testületileg leendő belépése semmi esetben sem történhet meg." A vállalkozás alapját 200.000 osztrák forint jelentette, amelyet 400 darab részvényben volt elhelyezve. A kezdeményezők, s alapítók egy része bécsi vállalkozó volt. Az indulás 8 pár malomkővel történt, de 1872ben már a malom örlőképességét 20 pár kővel megsokszorozták. Ekkorra kiépültek a főépület melletti rakodóvágányok, s egy szárnyvonal a Gömöri pályaudvarhoz. Az 1878-as nagy árvíz tanulságait levonva a 16,5 kataszteri holdra kiterjedő telepnek a Szinva felé eső részét védőgáttal és töltéssel határolták körül. Hasonlóan nagy befektetésnek számított a nagy malom mellett, annak energiájával működő, mindössze örlőköves kisebb malom megépítése. Ez a „közönségesebb őrletőket", tehát a szekerezők igényeit elégítette ki, hasonlóan ahhoz a 4-5 malomhoz, amely a város különböző területén működött. A malom történetének első igazán komoly megpróbáltatását 1884-ben egy kirobbant tűz jelentette, amelyet több napon keresztül nem tudtak megfékezni. A lángokba veszett a raktárak gabona és lisztkészlete, de komoly károsodást szenvedtek az épületek és a géppark is. Az egyéves átalakítás egyben modernizálást is jelentett, hiszen a malom őrlőképességét évi 250.000 mázsára növelték. A Radvány István negyedszázados malomigazgatóságát, s a megalapozás korszakát követően 1897-ben kezdődött a beolvasztás, gyarapodás nagy korszaka. Ebben az évben vásárolták meg a losonci gőzmalmot, majd a hatvani malom következett. 1901-ben került a Gőzmalom érdekeltségei közé a 60.000 mázsa őrlőképességű szegi malom. 1903-ban pedig a csányi malom olvadt be a Borsod-miskolci részvénytársaságba. A négy újabb malommal a század elejére annyira megnövekedett a malomvállalat teljesítő, illetve befogadóképessége, hogy újabb üzletágként nagy tárházakat építhetett és tarthatott fenn. Az ezekben tárolt gabona és liszt alkalmas volt a kereslet-kínálat, illetve az árviszonyok hosszú távú befolyásolására, meghatározására. A nagyságrendekre és az arányokra utal, hogy 1901-ben, 1904-ben és 1909-ben is tárházakat építettek. Utóbbi kettő befogadóképessége 27.000 mázsa gabona és liszt volt. (A század elején megjelenő városi képeslapok között találjuk a Borsod-miskolci gőzmalom hatalmas épületegyüttesét ábrázoló felvételt is. Ekkor már több, mint tíz objektum sorakozik a telepen. A Zsolcai kapura néző kétemeletes épülettömb 1904-ben épült, s 15.000 mázsa liszt befogadására, elhelyezésére volt alkalmas.) Az 1910-ben beolvasztott nagysárosi műmalommal egy olyan hatalmas együttes jött létre, amely a Felvidéket teljes egészében uralta, a régióban nem volt versenytársa. Egyetlen továbbfejlődési lehetőség kínálkozott, éspedig déli irányú terjeszkedéssel fuzionálni a debreceni István gőzmalommal. Erre 1911-ben került sor, s a két malomvállalat által létrehozott új cég már nevet is változtatott: „Borsod-miskolci és debreceni István gőzmalom." A vállalkozás székhelye ekkor még Miskolc maradt. Az egyesülés napi őrlőképessége elérte a 8000 mázsát. Az alaptőke és a berendezések értéke 5-5 millió, a terményben és őrleményben tárolt készlet 11 millió korona értékű volt. Az egyesülés évében a forgalom közelítette a 41 millió koronát, a tiszta jöve-