Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben (Miskolc, 1994)
Iparos-, kereskedő- és polgárházak
Átadásra várnak az új épületek, 1960 ségnél szolgáló Dadáttyi Sándor vette el, s ekkortól emlegették a vagyonok találkozása jellegzetes példájaként a Xiffkovich-Dadányi házat. Néhány más miskolci épület és a szomszédos falvak földbirtokai mellett az ő tulajdonukba került a szomszédos, 23. számmal jelzett ingatlan is. (Xiffkovich halála után Dadányi lett a miskolci görögkeleti egyházközség elnöke.) A Széchenyi 21. sz. alatti egykori épület a főutca 27 méter hosszú, egyemeletes, kilenc tengelyes üzletháza volt. A telek nyugati oldalán féltetős raktárak, melléképületek helyezkedtek el kb. 40 méter hosszan. Az L alakú, az utcával párhuzamos nyeregtetejű épület dupla traktusú, négy üzletet foglalt magába, kosárboltozatos mennyezettel, tehát boltozott szobákkal. Barokk, kőkeretes, kosáríves kapubejáró vezetett a mindig forgalmas udvarra. A másik, Széchenyi 23. sz. alatti ház legősibb részét a telek nyugati vonalán találták meg. A 16 méter hosszú, egy méter vastagságú cementált habarcsba rakott szivacsos mésztufa falazat 15-16. századi maradvány volt. Az utcafrontra néző fő épület a 18. század elején városi tulajdonba került, majd a század végén azt Almásy József lebontotta, ő építtette fel a későbarokk stílusú, egyemeletes, emeletén hatablakos, földszintjén két üzlethelyiséget rejtő, közepén kőkeretes kapubejáróval ellátott házat. A kapubejárón még a bontáskor is jól látható volt az 1793-as évszám. Ezt a házhomlokzatot a 19. század végén Ádler (Adorján) Károly tervezte át a koraeklektikus stílusban. Az épület egyik földszinti helyiségében hirdette Schweitzer Adolf 1842-ben megnyitott „ezukrász boltját". A Schweitzer cukrászdának külön története van. Rorárius elődje, Jóst mester cukrászdája mellett ez volt a második legkorábbi alapítású „czukorsültek, italok, 's fagylalt" árusítására berendezett intézmény. 1842-1904 között működött (a kutatók előtt) titokban, hiszen egy-egy szórványos és téves adattól eltekintve, létezéséről és folyamatos működéséről eddig nem voltak ismereteink. A bontással „felszabadított" telek beépítése ahhoz a lakásépítési koncepcióhoz kapcsolódott, amelyet 1954-től a BÁÉV, vagyis az azóta megszűnt Borsod Megyei Állami Építőipari Vállalat valósított meg. A koncepció a Miskolci Tervező Vállatnál fogalmazódott meg, az épületeket pedig Kmetty Gyula tervezte. 269
