Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben (Miskolc, 1994)

Terek, szobrok, emberek

Ruttkay ugyanis két évig írta cikkeit az Ellenzék c. lapban, a kút elkészítéséért. A fúrást elvégezték, vizet is találtak, de kút nem lett, bár egy monumentális, hat méteres szökőkút elképzelése a következő évtizedekben többször is visszatért.

1934-ben a Lévay-szobor elhelyezése vetette fel a tér átalakításának szükségességét. Jóváhagyták a piac megszüntetését is, a bökkenő Lévay József karba öltött kezű, jobb felé tekintő szobra volt, hiszen az nem megengedhető, hogy a szobor a zálogházra nézzen. (így került 1934- ben az első „Miskolci Hét"-en Lévay szobra jelenlegi helyére. A tér megmaradt piacnak, amelyről egy aszfaltozás után a Felsőmagyar- ország c. lap így írt: „Mint egy hatalmas szennyfolt éktelenkedett a zenepalota tövében, szemben a Lutherházzal. Már-már úgy látszott, legyőzi az emberi végességet, túl éli a zenepalotát, a várost,

hiszen előbb is született. Ő maga volt az ősszenny az őstalajon. Kivégezték. Kimúlt. Vége! Aszfaltterítőt borítottak fekete hullája fölé. Helyén a négy gyalogjáróval arányosra osztott utóda, az új Luthertéri piac lett, amely sima aszfaltja könnyen takarítható."

A térnek volt más neve is, itt volt az emberpiac, itt ténferegtek sokan abban a reményben, hogy napi munkát kapnak valahol. Az emberpiac után, 1945-ben a térre szovjet emlékmű került, amelyet 1993-ban lebontottak. Az emlékmű a Hősök temetőjébe került. A bontás során emberi maradványok nem kerültek elő, viszont láthatók voltak a 19. századi itt állt malom padozatmaradványai. A Bartók tér azóta parkírozva, tavasszal virágba borulva várja a város- rendezők újabb elképzeléseinek megvalósulását, egy szobrot, esetleg egy szökőkutat.

A homlokzat részlete, 1991

94