Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben (Miskolc, 1994)

Terek, szobrok, emberek

fürdőparkot létesítenek. Később a fürdő-részvénytársaság vezetőit egy városi vásárcsarnok gondolata foglalkoztatta, de a telekárak emelkedése miatt a Széchenyi utca felé eső sarokrészt eladták. Itt épült fel a polgármester, Soltész Nagy Kálmán belső térkialakításában ma is csaknem változatlan háza. Gyógyszertárát a múlt század végén ide költözette át Karánsebesi Rácz Jenő, s a földszinten azóta is működik az „Arany Szarvas".

A tér másik oldalán a Diószeghy-ház érdekessége az, hogy kitűzési tévedés miatt nem párhuzamos a szemközti épülettel, hanem a Szinva felőli sarka előreugrik kb. egy méterrel. Ez az állványok lebontása után derült ki, s hogy eltüntessék, jelentősen feltöltötték a két épület lábazatát. A szépséghibát a feltöltés eltakarta. Azóta annyit változott a tér, hogy ezt észre sem

vesszük. Emellett az épület mellett egy pékműhely, s annak udvara volt. Ide épült fel a „kamara díszes palotája", tehát az az épület, amely számos intézmény után (Kereskedelmi és Iparkamara, Könyvtár, Múzeum) jelenleg a Miskolci Akadémiai Bizottságnak ad helyet. Tervpályázatát 1894-ben hirdették meg, s 1895-ben már állt a székház. S bár a Korona-szálló felé még nem volt lezárva-beépítve a sarok, érzékelhető, hogy kialakult Miskolc akkori legszebb tere. „S azok is, kik pénzügyi szempontból foglaltak állást a szabályozás ellen, már teljesen meg vannak nyugodva . . . mert a tevékenységköltség . . . nagyon is hozzájárult Miskolcz szépítéséhez."

A sarokház, amelynek építtetője és tulajdonosa Patoky Sándor, a városi építési szakbizottság elnöke, 1898-ra, a Kossuth szobor avatására már felépült.

A tér képe az Avas-oldalból, 1991

86