Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben (Miskolc, 1994)
Terek, szobrok, emberek
Az a tér, amelyet neveztek Papmalom, majd Fürdő, később Erzsébet, aztán Szabadság s most ismét Erzsébet térnek, a századforduló előtt mostani épületeivel kialakult. így legrégibb terünknek is nevezhetjük. A tér a századfordulóra házakkal körbeépült, de díszítése mindig gondot okozott. Először juharfákat ültettek, de néhány év múlva ezeket ki kellett vágni, mert a vihar rendre összetörte a lombokat. Második alkalommal vadgesztenyék kerültek a térre, de ezekről azt tartották: nem díszei, hanem elcsúfítói a környezetnek. 1913/ 14-ben a tér 20. évfordulójára új tervek készültek. Úgy gondolták, hogy ez lesz a tér végleges rendezése. Elkészültek a vízvezeték, a csatorna, az aszfalt burkolat, a gyepszegély, a virágágyak, az ültethető új dísznövényzet, a szökőkút és a világítás tervei. A járda mellé két méter széles gyepágyat terveztek, s ez a sáv szolgált a díszfák elhelyezésére. A szobor előtt és mögött is a díszkutakat virágágyás övezte. Gyepággyal és virágdísszel övezték a szobrot is. A világítást eddig a tér bejáratának közepére állított ívlámpa szolgáltatta, s ehelyett a tér két oldalán kívánták megoldani az oszlopok elhelyezését. A Szinván túl, az ún. Rosenwasser-félc házat lebontották, helyét parkosították, s ezzel a tér mintegy benyúlt az avasi domboldalba. A tér megvilágítását 8 db egyenként 600 gyertyafény erejű gázlámpa szolgáltatta. A gyepágyakba mélyített helyeken 12 díszpadot helyeztek el. Azzal, hogy tervezték e Szinva szakasz beboltozását, lefedését, s a templomhoz egy új feljáró kialakítását, valójában megszületett a gondolata egy összefüggő nagy városi park kialakításának. Mindez azért érdekes, mert a háromnegyed évszázad alatt a teret többször újították, átalakították, de az alapforma nem változott. A szobor körül ugyanúgy megvan a gyepszegély, mint a szobor előtt és mögött a gyeppel övezett szökőkutak. Hasonlóan a járda melletti gyepsá- vok is, többnyire megmaradtak az ezekbe bemélyített pihenő padhelyek is. A megvilágítást nyolc darab szép formájú lámpatest és oszlop szolgáltatja, csakhát a „gyertya-fényerő" megváltozott. Mint ahogy megváltozott a tér burkolata, s az 1914-ben már tervezett lefedett Szinván „átkúszik" a tér az avasi feljáróba. Megváltoztak a fák is. A japán cseresznyéknek ez a második nemzedéke, de az előző generáció nagyobb kort ért meg. A tér ékesítéséhez tartozott, s alakításában szerepet kapott az Avasra való feljárás. Az első innen induló sikló-terv 1928-ban született, s a drótkötélpálya gondolata - igaz nem innen, hanem Reményi vagy Toronyalja utcai indítóállomással - még 1964-ben is komolyan foglalkoztatta a szakembereket. A teret nemcsak az Avas, hanem a főutca északi oldala felé is lehetett volna kibővíteni. Amikor 1893-ban lebontották a régi Korona szállodát, felvetődött, hogy helyén a fürdőtérhez hasonló teret kellene kialakítani, amit három oldalról beépítettek volna. így a két, kb. hasonló nagyságú teret a főutca szelte volna keresztül. Ez volt a terv, s ezzel szemben Ádler Károly tervei alapján 1894-ben felépült az új Korona napjainkban is meglévő épülete. 87
