Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben (Miskolc, 1994)

Terek, szobrok, emberek

Az Erzsébet tér kialakulása és „ékei"

Az 1878-as árvizet követően szigorú rendelkezések születtek a Szinva malmainak lebontására, a malomárkok feltöltésére. Ennek ellenére a mai Erzsébet téren még 1890-ben is működött az ún. Papmalom. Mivel értéke és forgalma sem volt már számottevő, 1891-ben felvetődött előbb eladásának, majd lebontásának szükségessége, így kezdődött el a tudatos térrendezés. A város végre megszabadulhatott az itt települt cserzőmesterektől és bűzös tevékenységüktől. „Valósággal eltemetnénk millióit az egészségre ártalmas bacillusoknak és befojtanánk a dögletes levegőt" - vallották egyetértésben a szakértők és a sajtó képviselői. Ami ennél is fontosabb volt, megoldhatóvá vált a város egyik komoly gondja, 4 közfürdő létesítése és elhelyezése. A Papmalom „eltávolításával nyerünk a város közepén egy szép utczát és teret, alkalmas környezetként a fürdőnek s mintegy belépő tomáczul szépülő Avasunknak." A jegenyefákkal övezett malomhely rendezésére 1891-től került sor. A városi közgyűlés hivatalosan is „Papmalom-tcr"-nek nevezi ezt a részt, s szélességét 27 méterben határozták meg. 1892-ben elkezdték építeni, s 1893- ban már állt a fürdő kupolás épülete. Vele szemben, s csaknem egyidőben épített házat Diószegit}/ Dániel (s innen a napjainkban is használatos Diószeghy-ház elnevezés). A valóságos tér kialakítására e két épület elkészítése után került sor. Tehát nem a főutca, hanem a Szinva-oldal, illetve az Avasalja felől épült be a tér.

A fürdő telke ekkor még a főutcáig terjedt, s az volt az elképzelés, hogy az épület mellett

A tér a még működő malommal, 1890

85