Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben (Miskolc, 1994)
Nagy múltú középületeink
A bíróság épülete a pénzügyi palota felépülése előtt vagy berendezési tárgyak előállításán a város és környéke számos munkahelyén dolgozott. A palota az akkori úttesttel párhuzamos utcai és udvari épülettömbből áll, amelyeket három, ezekre merőleges szárny köt össze. így összességében a fő falak négy udvart fognak közre. Egykor a földszinten, az utcai traktusban voltak a járásbírósági és a telekkönyvi hivatalok. (Utóbbi a felújítás megkezdése előtt költözött Széchenyi utcai új helyére.) Az első nagy udvar körül a járásbírósági hivatalok csoportosultak, a második körül a telekkönyvi iktató-hivatalok, a hátsó traktusban a fogház, járásbírósági irattárak és irodák kaptak helyet. Az épület legszebb része az esküdtbírósági végtárgyalási terem volt, amely a hátsó udvari traktus közepét foglalta el, s két emelet magasságot töltött ki. E körül váró-, munka- és visszavonulási szobák, (a bírák, az esküdtek, az ügyészek, a tanúk és a vádlottak, valamint a közönség szobái) helyezkedtek el. Volt bűnjelkamra, de szobák az ügyvédek és a peres felek számára is. A második emelet utcai részén volt a kisebb ügyek végtárgyaló terme, s ugyancsak ezen a szinten a törvényszéki bírák szobái előszobákkal, ügyészek helyiségei és irattárak, de itt is voltak szobák az ügyvédek, a peres felek és a tanúk számára is. Az épületkomplexumban úgy kapott helyet a törvényszéki fogház, hogy voltak egyes és társas zárkák, férfi és női „kórszobák", imaház, kápolna-terem, konyhák és fürdő a foglyok számára. A vizsgálóbírósági épületet és a rabműhelyt öt méter magas kerítés választotta el az épület többi szárnyától. Az egész épülettömböt víz- és légszesz-vezetékkel látták el, beszerelték a központi fűtést is, tehát az igazságügyi palota 49
