Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben (Miskolc, 1994)

Nagy múltú középületeink

Az igazságügyi palota emeletraaépites után

maximálisan kielégítette a 19. század végének igényeit és elvárásait.

Az impozáns közintézmény stílustörténeti szempontból is igen figyelemreméltó. Építészei a földszinti zónában eklektikus tagozatokat alkalmaztak. A főhomlokzati rizalit koronázó párkány alatti felső zónája, a már nem létező díszes attika és a megkérdőjelezett esztétikum ú szobordíszek poroszos stílusorientáció érvényesülését tükrözik. Az épület régi tömegének megjelenésében fontos szerepet játszott a rendkívül meredeken kialakított tetőszerkezet, amely a városképben kiemelten impozáns szerepet biztosított az épületnek. A kisebb-nagyobb homlokzati átalakítások az 1970-es évekig nagyjából érintetlenül hagyták a homlokzat karakterét.

Az épület rekonstrukciója fél évtizedet vett igénybe (1978-1982), amikoris sor került az emeletráépítésre, második fázisban a homlokzat

felújítására, majd ezt követte a belső átalakítás, a közműrendszerek felújítása. Ennek során alakult át az utcára néző második emeleti nagyterem. Helyén ma könyvtár és kisebb tárgyaló található. Az új dísztermet egy emelettel feljebb, a beépített részben alakították ki. A kívülről szemlélő azt látja, hogy a rekonstrukció-átalakítás az egyes építészeti tagozatok eltűnését eredményezte, illetve megváltoztatta a homlokzati arányokat. Szerencsés, hogy az emeleti ráépítés követte a régi homlokzat függőleges tengelyrendszerét, legalábbis a középrizaliton. Itt a rideg, tagozat nélküli fémszerkezet hívja fel magára a figyelmet, amely az átalakítás korára jellemző praktikus építészeti szemlélet példája.

Az eredetihez léptékben nem igazodó fém- szerkezet jellegtelen nyílászárókkal „ajándékozta" meg az egykori díszes igazságügyi palota homlokzatát.

50