Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben (Miskolc, 1994)

Vendéglátás „szíveslátás"

Doró Ernő cukrászdájától a Rácz kávéházig (Városház tér 9.)

A Széchenyi utca térré szélesedő felső szakaszán három olyan épületet találunk, amelyet igazán nem szerettek a fotográfusok. Ez természetesen nem az ott működő üzleteknek, vállalkozóknak szólt, hanem azt mutatja, hogy ez a főutcának egy nehezen dokumentálható szakasza. Nem ismerünk olyan képeslapot, vagy közel évszázados amatőr felvételt, amely például az egykori Trillhaas-cukrászdát élvezhető módon tárja elénk. Hagyatéki anyagból került a Magyar Vendéglátóipari Múzeum tulajdonába az a felvétel, amely - talán egyetlenként - a Doró cukrászda portálját örökítette meg fél évszázaddal ezelőtt.

A „Megay"-hoz hasonlóan a régi miskolciaknak mindmáig fogalom a „Trillhaas" névvel jelölt cukrászda. Évtizedekkel korábban nyitotta meg üzletét mint Rorárius Gyula, aki Kábel Albert utódjaként 1938-tól vált fogalommá Miskolcon. Trillhaas 1870-ben született, s 30 éves volt, amikor a mai Rácz kávéház épületében cukrászdáját megnyitotta. Bejárta a cári Oroszországot, s éveken keresztül dolgozott Szentpéterváron. Cukrászdájának első berendezése - aminek töredékei napjainkban is láthatók - orosz analógia alapján készült. 1919-ig ő, majd 1932-ig nővére vezette az igen jeles vállalkozást. 1932- ben került Miskolcra, s lett tulajdonosa a cukrászdának Doró Ernő. Nevéhez fűződik a színház épületében megnyitott AZRA eszpresszó, ahol a miskolciak először láthattak kávéfőző, modem gépet. Doró után Rácz Kálmán lett az új tulajdonos, aki 1946-1951 között tette mindmáig

A Dominó eszpresszó, 1981

emlékezetessé a miskolci cukrász mesterséget. Üzletét 1952-ben államosították, majd ezt követően a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat lett az új tulajdonos. A cukrászdát és a mögötte lévő műhelyt ekkor kettéválasztották. A cukrászműhely, mint termelő üzem új vezetővel, a cuk225