Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben (Miskolc, 1994)

Vendéglátás „szíveslátás"

kertjében állították fel sátrukat" - írja 1903-ban Keresztessy Sándor, s természetesen az 1843-ban leégett színházra gondol, amely egyike volt az akkor megsemmisült közel 600 épületnek. Másutt egy tárcasorozatból arról értesülünk, hogy „már az 1840-es évektől kezdve volt egy nyári színháza Miskolcznak, mely a Csillag vagy Fábián kertben állott. Ez volt akkor a leghíresebb mulatóhely. Nem nagy, de még akkor is szép kert volt az ... Itt játszottak nyáron a miskolczi színészek ... itt csodáltam Lendvait, itt méláztam Déryné dalain . . . csodálatos dolog volt ez akkor, s kivált a nők kíváncsian élvezték azon - még akkor nem szokott - helyzetet, hogy ők is nyilvános helyen étkezhettek."

Ahogy a viselet, s a lábbeli divatja változott, úgy fogytak a csizmadiák is. Mind több nyugdíjast kellett eltartani az ipartársulatnak, fokozatosan kopott a vagyon. Az ingatlanok előbb bérletbe kerültek, majd felvetődött eladásuk is. Az első világháború alatt katonai szálláshelyet alakítottak ki mindkét épületben. Ezt követően a tatarozási, felújítási munkálatok 1920-ban fejeződtek be. Közben rohamosan alakult át a város közlekedése, egyre több autó „árasztotta" el az utcákat. Ez a hely látszott a legalkalmasabbnak, így itt jött létre a Fürpasz-testvérek autó-garázs részvénytársasága, amely 1948-ig üzemelt. A történethez tartozik még, hogy 1949- ben megszüntették a csizmadia ipartársulatot, s a még akkor meglévő ingatlanaik a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat kezelésébe kerültek. A szín, majd garázs maradványait 1964-ben bontották le, a telek pedig három évtizede várja új beépítését.

A megmaradt és felújított egykori vendéglőben pedig felfedezhetjük a későbarokk építészeti térszerkezetet, ami a mai eklektikus kialakítású homlokzat mögött húzódik. A barokk kori eredetre az épület tömege és a félköríves,

A képeslapon megörökített miskolci csizmadiák

kőkeretes bejárati kapu napjainkban is híven utal. Az épület teljes tömegében a villanyrendőr optikai fókuszából tekintve a volt Erzsébet iskoláig terjedő utcakép egyik szerény, de meghitt és jó arányú építészeti alkotása.

214