Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben (Miskolc, 1994)
Az iskolák
Az eperjesi jogakadémia Miskolcon (Városház tér 12.) A százezer lakosú „felsőmagyarországi főváros", azaz „Nagy-Miskolc" megteremtésének gondolata a század első évtizedétől, az önálló törvényhatósági joggal történt felruházástól (1909) követhető nyomon. A koncepciónak fontos eleme volt az iskolavárossá alakulás, amely még 1914 előtt feltételezte legalább két főiskola és hat középiskola működtetését. A történelmi események az elképzeléseket azonban gyökeresen megváltoztatták. Elsőként a Selmecbányái bányászati és erdészeti főiskola Miskolcra telepítése foglalkoztatta a közvéleményt. 1906-1918 között a város polgármesterei számos feljegyzést, kérvényt készítettek, s memorandumokkal bombázták a kormányhivatalokat. Fő érvként Miskolc közlekedési csomópont jellegét hangoztatták, valamint azt, amiben akkor mindenki hitt: „a körülmények Miskolczot teszik Magyarországon a kohászat és bányászat központjává. Erdészeti szempontból Miskolcz éppen olyan előnyöket nyújt, mint bányászati szempontból . . . Azt hisszük, az akadémia szempontjából felbecsülhetetlen előny ez." (Az ipari nagyváros „elképzelés" tehát nem a 20. század közepének, második felének ötlete volt.) A Selmecbánya iák először Kassát választották, a tervezett új műegyetem helyéül pedig Temesvárt jelölték ki. A város figyelme ezért a sárospataki jogakadémia Miskolcra telepítése felé fordult. Úgy képzelték el, hogy egyesítik az eperjesivel, s így Nagy-Miskolcon „népességére és színvonalára nézve, a legfcjlődőképesebb, leglátogatottabb, legnagyobb akadémiája lesz az országnak." Az iskolaváros magvát a Rudolf laktanya épületei adták volna. Felvetődött az ún. Vay úti barakktelep (ami első világháborús katonai fogadóbázis, járványkórház volt) kollégiumi tömbbé való átalakítása is. Indulásként ezer hallgatót vártak Miskolcra. 1919. október 16-án a Reggeli Hírlapban arról tájékoztatták az olvasót, hogy „az Eperjesről Miskolcra költözött jogakadémia ma megnyitja az idei szemeszterét". (Budapest, Eger, Kalocsa és Sárospatak a politikai történésekre tekintettel még nem fogad, de a miskolci jogakadémia „az ország egész területén teljesíti hivatását".) Az átköltözés irányítója, s egyben a miskolci akadémia első dékánja dr. Mikler Károly volt. Döntéséről a következőképpen emlékezett visz- sza: „1918 decemberében egy délutáni szivarozás közben eszembe jutott, hogy mi lesz Eperjesen a jövőnk. Felutaztam Pestre az akkori kultuszminiszterhez, aki a költözködéshez elvi beleegyezését adta. Azután Miskolcra jöttem, s december 10-én a törvényhatósági ülés Miskolc teljes támogatásáról biztosított. Hazautaztam Eperjesre és mindent felpakoltunk és megmentettünk. Az utolsó szögig mindent elhoztunk. Sikerült átmentenünk az akadémia értékes könyvtárát, remekbe készült bútorait. Áthoztuk a képeinket is . . ." A főiskolát a városháza második emeletén helyezték el. 1919-ben 90, 1920/21-ben 200, 197
