Tóth Péter: Gömör vármegye közgyűlési és törvényszéki jegyzőkönyvei II. 1580-1587 - Borsodi Levéltári Füzetek 52. (Miskolc, 2011)
Regeszták
nyitom az Tripartitumból: causae in facto quartalitiorum, dotum ac rerum paraphernalium, debitorum, obligaminum, divisonum eo praecise brevi termino, quo causae per insinuationem motae discuti et terminari debet (partis 2. titulus 22.) Ahol penig ő kegyelmek azt mondja, hogy az productiónak hagyott terminussát praetermittáltam és immár száz forinttal kell meghínom az procatort, az nem illeti az vármegye székit, azt mondom, sőt megvagyon az Tripartiti partis 3. titulo 6, hogy postfactam in ipsa curia regia eiusdem causae ratificationem et approbationem ac in praesentia eorundem comitatuum vel vicecomitum ac judlium remissionem az revocatio ugyan megengedtetik, de nem három forinttal, hanem hattal. Ahol penig azt mondják ő kegyelmek, hogy az repulsio mellett procatort nem híhattam, megbizonyítom az Triparti- tummal, hol azt mondja: penes repulsionem defectum suum vel vigore novi judicii vel per revocationem sui procuratoris restaurare et si poterit, in melius reformare tenetur. De én most kívánom kiváltképpen, hogy directe az actióra feleljen, mert az revocatióról és az repuslióról régen elmentünk. Azért azt kívánom, directe feleljenek ad meritum causae. Ahon penig ő kegyelmek az adiudicatába valami assertiót emleget, hogy kétszer hittak meg, dato sed non concesso ha szinte az in causam attracta revocálta volna az assertiót is, az nem procuratoria revocatio, mert az onussal szokott lenni, de Mocsáry György nevet írtak az adiudicatába, hogy az ő maga assertióját ő revocálta, nem az in causam attracta. De efféle exceptiókat kívánom, hogy az kegyelmetek széki rejiciálja és ad meritum szóljon kegyelmetek." A felperes fél a következőket mondja: „Ahova ő kegyelmek igazít az protocolonra és az bírák conscientiájára, breviter csak azt mondom az ellen, azért vettem mássát az procator hívásnak, hogy megértsem, mint lőtt ott, ne quidem mentio vagyon róla, ahhoz ragaszkodunk. Az minemű locust penig ő kegyelme citál utolszor, hogy in brevibus, etc. vigore novi judicii, etc. arról úgy tetszik, hogy ő kegyelme elment, mert kegyelmeteknél constál, hogy ő kegyelme az minemű novum judiciumot hozott vala, azt a' nóvumot ti kegyelmetek széki abból az locusból invalidálta, akit én citáltam partis 2. titulo 81, ahol azt mondja ő kegyelme, hogy az első revocatio nem personaliter lőtt. Volenti et scienti non fit injuria, mert az incatta engedett neki, mert élt vele, consentiált neki: quod semel placuit, alias displicere non potest, vagy erős volt, vagy erőtelen, de élt vele, consentiált neki. Más az, vagy assertio, vagy responsio az, a' mit meghitt, mind egyet teszen in eo casu, mert abba semmi külömbség nincsen, akár responsiónak mondja, akár assertiónak. Hogy penig 232
