Tóth Péter: Borsod vármegye közgyűlési és törvényszéki jegyzőkönyvei I. 1569-1578 - Borsodi Levéltári Füzetek 51. (Miskolc, 2008)

A jegyzőkönyvek I. kötete 1578

Daróczy Máté, mint alperes a következőket válaszolja: Bárius András alispánsága idején a mondott ítéletlevél „hátára írt Szentmarjay uram és az ládába tötte, ezért az mi az ország törvénye, hittel mondok meg róla, hogy oda tötte, azóta én kezembe nem adta senki. Mikor az szegény Szentmarjay uram megholt, annak utána Bárius András uram hogy letötte az ispánságot, választottuk annak utána Basó Mihály uramat ispánunknak, őt esküdtettük meg erre az tisztre, őkegyelme jött az vármegye protokolumaiért, minden per folyta levelet őkegyelmének adtak, azt én nem tudom, ha ott tévedett-e el? Nádasdy Jánosnál-e, vagy pedig Mihály uramnál? Sokszor kértem Mihály uramtól, hogy megkeresse őkegyelme, azonképpen az nótáriust, most sem tudom, ha ott vagyon-e az levelek közt, vagy nincsen? Most is nem mondok egyebet, hanem hogy most is kértem az nótáriustól, oly judiciális volt, kiben tizenegy alperes volt, ő ma^a száz forinton maradott, az iktatott személyek negyven-negyven forinton. Én most is az őkegyelme tisztessége ellen semmit nem szólok akaratom szerént, semmit sem akartam szállani őkegyelme tisztessége ellen." A felperes fél érdekében nevezett prókátora előadja, hogy „őkegyelme nem negálhatja semmiképpen, mert saját szájával azt monda, hogy én vesztettem el, itt, az szék színén, kit feleletivei is megbizonyítja őkegyelme, hogy kétséges felőlem, de az szívében való kétséget ugyan nyilván mondja nyelvével itt, az szék előtt, kit én nagy infámiának tartok, de mert fel nem vöttem volna, mert ennek előtte is egyházon vetette szememre, de az mint őkegyelme feleli, nyilvánvaló a törvényszék számára, hogy Szentmarjay Imre még az Bárius András ispánságában holt meg. Bárius András után aztán én következtem abban a hivatalban ezekkel a személyekkel: Bárius Andrással, Szinyi Boldizsárral, Hatvány János szolgabíróval, az esküdt jegyzővel és Eördögh Péter esküdttel. En velük együtt adtam le azokat a leveleket, híven, igazán, becsülettel, mint emberséges és tisztes állapotú férfi, én semmilyen levelet nem vesztettem el, sem hozzá nem nyúltam, ládáját sem nyitottam fel, az én hitemre az egész vármegye előtt adtam az nótárius kezébe, volt-e ott, nem volt-e, én nem tudom. Ókegyelmének nem kellene ilyen infámiával illetni. A törvényszékúgy ítélkezett, hogy Daróczy Mátét széktörés vétkében kell elmarasztalni.