Szegőfi Anna - G. Jakó Mariann: Borsod megyei egyesületek adattára - Borsodi Levéltári Füzetek 50. (Miskolc, 2007)

Útmutató az adattárhoz

vagy működő tagok, tiszteletbeli tagok. Jogaik és kötelességeik felsorolásánál az alapszabályokban szinte szószerinti megegyezéseket találunk, lévén, hogy a tagsági jogviszony törvényileg szabályozott volt. A törvény erejénél fogva, mindenkinek joga volt bármely egyesület tagjai sorába lépni. Az alapszabályban kötelezően meg kellett fogalmazni a tagokra vonatkozó kötelességeket és jogokat. A szabályoknak egyik része általános ismérveket takar, például a kültag, beltag, pártoló tag megkülönböztetéseket, ezeknek nem volt jelentősége az egyesület napi életében. Az alapszabályi megfogalmazásokban az általánosságok mellett, a tagok társadalmi csoportokra történő szűkítésére is találunk számtalan példát. Közülük említést érdemel a vallási hovatartozás vagy a foglalkozás, mint kizáró tényező: iparos, kereskedő, kőműves, vagy a szélesebben értelmezett „intelligencia" azaz az értelmiség, vagy annak egyik rétege: jogász, építész, gyógyszerész. A megfogalmazottak mellett természetesen létezett egyfajta kiválasztódás, amit az alapszabályokban nem fogalmaztak meg. Mindezekből világosan kitetszik az egyesületek társadalmi polarizáló szerepe. A tagok összetételét illetően két a mai napig érvényes tendenciát figyelhetünk meg: az ifjúság és a nők kirekesztését. Kutatásaim során egyetlen egyesülettel, illetve alapszabállyal találkoztam ahol „a nem és kor viszony nem vétetik figyelembe" megjegyzés szerepel az alapszabályban, ez a Szendrői Iparoskör. Az egyesületek tényleges működése Az alapszabály és az egyesületi „hivatalos" iratanyag csak igen kis százalékát fedi le a működésnek. A mindennapokról árulkodó források - az egyesületi irattárak - pusztulása szinte teljesnek mondható. (Az összehasonlító elemzés az egyesületek esetében nem alkalmazható, ezt bizonyítja az országos egyesületek fiókjainak vizsgálata, legyen az a KALOT, vagy a Levente