Kis József: Miskolc 1956 - Borsodi Levéltári Füzetek 45. (Miskolc, 2006)
A forradalom konszolidációja
A bányaüzemekben is sorra alakultak a forradalmi szervezetek. A mártabányai munkástanács elnöke Czelláth Mihály vájár, Anna-bá- nyán Dér Lajos technikus, Lyukóbányán Kiss István technikus, a Baross aknán Kristóf János bányamester, a Pereces-Pálinkástárói üzemben Lénárt Gábor technikus, majd Rohács István vájár elnökletével. A Borsodi Szénbányászati Tröszt hivatali munkástanácsának elnökévé Gyöngyösi Béla mérnököt választották. A tröszt igazgatósági munkás- tanácsa csak október 30-án alakult meg, akkor elnökké Kristóf János addigi Baross aknai munkástanácselnököt választották." A forradalom napjaiban az üzemi és hivatali munkástanácsok több vezetőt leváltottak. Nagy részük kommunista volt, azonban korai lenne azt gondolni, hogy párttagságuk miatt történt leváltásuk. Továbbra is rengeteg párttag megtarthatta tisztségét, sőt többen részt vettek az üzemi munkástanácsok munkájában. A leváltások, áthelyezések legtöbbször az illetők erőszakos magatartása, önkényeskedése, hozzá nem értése, a szakképzettség hiánya miatt történtek, vagy pedig azért, mert — a személyzeti osztályok, stb. megszűnése okán - megszűnt munkakörük. A leváltottak nagy részét ezután képzettségüknek megfelelően osztották be új munkakörbe, legtöbbször fizikai munkára. Nagy problémát okozott az is, hogy a munkások követelték a káderanyagok kiadását. Néhány üzemben meg is kapták a dolgozók, de több helyen - mint azt a Borsodi Szénbányászati Trösztnél és a Lenin Kohászati Műveknél tették - a bosszú elkerülése céljából inkább elégették azokat.* 100 A forradalmi szervezetek szaporodása a „munkáshatalmat” védő, a forradalom céljait ellenző kommunistákat cselekvésre késztette. Mindent megtettek annak érdekében, hogy saját embereiket juttassák be a munkástanácsokba és a nemzetőrségbe, sőt megkíséreltek beépülni azok vezetőségébe. Erre utasítást is kaptak a Központi Vezetőségtől. Eszerint kezdetben időt próbáltak nyerni, amennyire lehetett késleltették a munkástanácsok megalakítását, és ha már nem lehetett, olyan munkástanácsokat hoztak létre, amelyekben a kommunisták vezetése volt biztosított. Ennek köszönhetően sok — az egypárti rendszer megőrzésére törekvő — kommunista került be a forradalmi szervezetekbe. » B.-A.-Z. m. Lt. XXV-3. B.1461/1958. Zsillé Lajos és tsai pere. 100 B.-A.-Z. m. Lt. XXV-3. B.1461/1958. sz. ítélet Zsillé Lajos ügyében.; B.-A.-Z. m. Lt. XXV-3. Nb.181/1958. Rimán János bírósági vallomása. 46
