Bodnár Tamás - Tóth Péter: Borsod vármegye adózása a török korban - Borsodi Levéltári Füzetek 44. (Miskolc, 2005)

Az 1596. évi vizsgálat

Szablyapénzt némelykor adtak, de hogy mennyit, nem tudják. Épületre való fáért semmit nem adtak. Mézet nem adtak, vajat 50 pintet adtak, néha többet, néha kevesebbet. Most már, a jelenlegi meghódolásban megállapodtak 210 forintban. Császár adóját a fent írt állapotban 16 forintot fizetnek. Mézet semmit, vajat 10 pintet tartoznak adni. Nem szolgálnak. A földesúrnak minden egyes jobbágy esztendőnként 50 dénár adót fizet. Szolgálnak a szükséges dolgokban, ahogyan a szénakaszálásban, az Egerbe való szállításban és bármi másban a szükség kényszere szerint. ALSÓÁBPvÁNY - adózik, az egri káptalané és a fentebbi nemeseké Daraxa István bíró, Diak Márton és Szaloki Jakab esküdtek. Első alkalommal Budára adóztak és hallomásból tudják, hogy akkoriban 40 forintot fizettek. Azután 230 forintot adtak néha Hatvanba, de néha Szolnokra is. Utoljára pedig, a füleki hadjárat előtt ez felment 270 forintra. Császár adóját hét porta után fizettek 10 forintot és 50 dénárt. Szablyapénzre nem emlékeznek. Vajat és mézet különbségtétel nélkül 50 pintet adtak. Épületre való fát ténylegesen is adtak és építeni is tartoztak, valamint szolgáltak is. Most megállapodván, ismét fizetnek az úrnak 70 forintot. Császár adóját öt porta után fizetnek 11 forintot két forintjával, de ebbe számolják a szablyapénzt is a mézzel, vajjal és minden mással együtt. A földesuraknak minden egyes jobbágy ad esztendőnként 12 dénár adót, két tyúkot, egy sajtot és hat tojást. Ártánypénzt egykor közönségesen fizettek 1 forintot és 25 dé-