Bodnár Tamás - Tóth Péter: Borsod vármegye adózása a török korban - Borsodi Levéltári Füzetek 44. (Miskolc, 2005)

Az 1596. évi vizsgálat

nárt, a káptalan jobbágyai most két ártányt kénytelenek adni. Kilencedet adnak a borokból és a vetésekből, s szolgálnak is a szükséges dolgokban. FELSŐZSOLCA - A Rákóczi uraké Felfeoldi Bálint bíró és Barthus Albert esküdt jelentik. Első alkalommal és mindvégig is Hatvanba adóztak és egyezség alapján fizettek 25 forintot, 20 kilának nevezett mérő búzát, ugyanannyi árpát, 2 pint vajat és ugyanennyi mézet. Császár adóját a szolga-adóval együtt hét porta után 11 forintot fizettek. Ez azután megnőtt és a legutolsó alkalommal 60 forint [fejadót] fizettek. Mézet és vajat különbségtétel nélkül 30 pintet adtak. Császár adóját esztendőnként 11 forintot fizettek. Szablyapénzt minden egyes porta után 64 dénárjával 4 forintot és 48 dénárt fizettek. Épületre való fáért egyszer fizettek 7 forintot. A szakállak, a parochia vagyis a templom, a bor korcsmáitatása és egyéb után is fizettek, de hogy mennyit, arra pontosan nem emlékeznek. Tudják azonban, hogy két alkalommal hajtották be ezt rajtuk. Szolgáltak is a szénakaszálásban és más dolgokban. A földesuraknak semmi adót sem adnak, hanem szolgálnak a majorságban és minden más szükséges dologban. A gabonából kilencedet adnak.