Bodnár Tamás - Tóth Péter: Borsod vármegye adózása a török korban - Borsodi Levéltári Füzetek 44. (Miskolc, 2005)

Bevezetés

A változásban feltétlenül közre kellett játszania annak, hogy 1566-ban véget értek a várháborúk évtizedei, s a hódoltságra viszonylag békés negyedszázad köszöntött. A birodalmi haderő itteni hadműveleteit persze korábban sem a budai kincstár fedezte, és az itt állomásoztatott katonaság létszáma sem csökkent a békés évtizedekben. Azonban a tartomány pénzügyi stabilizációjához az 1570-es és 1580-as évek jobb lehetőséget adtak, mint a megelőzőek. Borsod megye településeinek hódoltatása az 1544-es évvel kezdődött. Ekkor a budai pasa vezetett hadat a megye falvai és Miskolc város ellen. A hadjáratot egyértelműen a lakosok megrettentését célzó, hódoltatási szándék vezette. Innentől kezdve a nagyobb települések, mezővárosok, pl. Miskolc, Sajószentpéter, Mezőcsát adót fizettek Budára. Az 1523—1536 között épült Hatvan várát 1544-ben a törökök harc nélkül bevették, így már a szomszédos Heves megyében építettek ki erős bázist maguknak. Hatvan idővel szandzsáki székhely lett. Szintén ezen az éven vették be a törökök Füleket és Salgó várát. Főként Fülek elfoglalása érintette megyénket tragikusan, mert most már nem csak délnyugati irányból hanem északnyugati irányból is várhatóak voltak a zaklatások. Igaz, hogy a Fülekkel és Hatvannal szemben álló jóval erősebb, és végvári katonákkal megrakott Eger igyekezett ezt megakadályozni. Nem sok sikerrel tette ezt, mert a törökök ezután már szinte az egész megye területét hódoltatták. 1552-ben a budai pasa megszállta a szolnoki várat, 1566 után pedig Jászberényben is palánkot építtetett. Ennek a két, viszonylag távolabb elhelyezkedő erődítménynek a katonái is időről-időre felkeresték Borsod megye településeinek egy részét. A XVI. század végéig az egyes várháborúkat lezáró békék a behódolt falvakat a törökök kezén hagyták. A Magyar Kamara azonban szintén igényt tartott ezeknek a kettős adóztatás alá eső területeknek a portális és tized adójára. Annyi könnyítést