Bodnár Tamás - Tóth Péter: Borsod vármegye adózása a török korban - Borsodi Levéltári Füzetek 44. (Miskolc, 2005)

Az 1596. évi vizsgálat

Vajat 15 pintet adtak. Rend szerint nem szolgáltak. Már most újabban ismét megállapodtak 90 forintban. A császár adóját 12 forintban határozták meg, és minden porta után egy kilának nevezett mérő búzát adnak, valamint [közönségesen] 30 hasonló mérő lisztet. Az egyebekről még semmi végzésük nincsen. A földesúrnak semmi adót sem adnak. A gabonából kilencedet sem adnak, de kilenced helyett egy hetet tartoznak szántani a majorságban. Szolgálnak is a szükséges dolgokban. MÁLYI - különböző nemeseké Molnár Albert bíró, Tanka István és Kowach Pál esküdtek jelentik. Pestre adóztak, s első alkalommal fizettek 32 forintot és egy pajzsot. Azután ez megnőtt 60 és 132 forintra, majd ismét megnőtt és a legutolsó alkalommal fizettek 190 forintot. Császár adóját a legutolsó alkalommal minden esztendőben fizettek 15 forintot. Szablyapénzt csak egyszer fizettek 5 forintot. Épületre való fáért is csak egyszer fizettek 5 forintot. Parochiális pénzt is csupán egyszer fizettek 60 dénárt. Mézet és vajat különbségtétel nélkül 60 pintet adtak. Nem szolgáltak. A földesúrnak jog szerint tartoznak éves adót fizetni minden egyes jobbágy után 60 dénárt és egy fertály takarmányt, de ez az adó a mostani időben a gabonadézsmával (kilencedet ugyanis nem adnak), a bárányok, a méhek, a kender, a borsó és a malacok tizedével, valamint a jobbágyok szolgálatával együtt a tiszttartóknak jár, egyedül csak a bordézsma kivételével, amelyet őfelsége számára szednek be.