Tóth Péter: Két tanulmány és válogatott források Szirma történetéhez - Borsodi Levéltári Füzetek 43. (Miskolc, 2004)

TANULMÁNYOK

vásárolt jószágokat a már meglévők mellé. A birtokszerzésekből az is kitűnik azonban, hogy a hódoltságtól távolabb eső, biztonságosabb vidékeket részesítette előnyben. A nagy zempléni birtoktest kialakításával összhangban volt az is, hogy rövid borsodi jegyzőség után ott vállalt inkább vármegyei tisztségeket. Az ősi birtok tehát egyre inkább a háttérbe szorult: talán ennek a következménye, hogy a szirmai ősi nemesi udvarház 1686-ban már nem a család székhelye, hanem templom áll és a prédikátor lakik rajta.

52 Szirmay Péter után négy fiú: István, Miklós, Péter és András, illetve egy leány: Sára maradt. Végrendeletében szirmai birtokait Miklósra hagyta, de később Andrást is a birtokosok között találjuk, sőt - mint maga írja egy 1682-ben kelt levelében -, erőfeszítéseket tett az itteni örökös jószágai kiváltásának a dolgában.

53 Hogy milyen eredménnyel jártak ezek az erőfeszítések, arról nem szólnak a dokumentumok: az viszont tény, hogy pár esztendővel később, 1688-ban már bátyja, István az, aki vármegyénél közbenjár, hogy vegyék figyelembe szirmai jobbágyainak „szegény és megnyomorodott állapotjokat" és ne terheljék őket túlságosan.

54 Kérelméből az is kitűnik, hogy milyen érzelmek fűzték e településhez. Maga írja a következőket: „...eddig is nem az hasznáért, hanem régi, őssi jószágomnak és eleimnek nagyságtok, kegyelmetek között saeculumoktul persévérait memóriájáért kívántam conserválnom és protegálnom szegényeket, azaz elődjeinek az emlékezete és nem a jószág haszna volt az, ami miatt ragaszkodott a faluhoz. Kérvényét aztán szinte évenként megismétli a következő évtizedben, amikor a rendes adók mellett az idegen katonaság eltartása szinte elviselhetetlen ter52 MOL. U. et C. fasc. 25. nr. 75. 53 B-A-Z. m. Lt. IV. 501/c. XIII. XIX. 1393. sz. 5

4 B-A-Z. m. Lt. IV. 501/b. III. I. 372.