Tóth Péter: Két tanulmány és válogatott források Szirma történetéhez - Borsodi Levéltári Füzetek 43. (Miskolc, 2004)

TANULMÁNYOK

heket jelentett nemcsak Szirma, hanem minden magyarországi település számára is.

55 Erről az előbb bárói, majd grófi rangot, s ezek mellett jelentős birtokokat nyert Szirmay Istvánról fentebb már szóltunk. Egyéniségének, pályafutásának a részletes feldolgozása külön tanulmány tárgya lehetne; mindenesetre jól rávilágít sorsára egy anekdota, amely állítólag a németeknél terjedt róla. Eszerint „Szirmay István első rabsága után báróvá tétetett, a második után gróffá; s ha megtörténnék, hogy még egyszer börtönbe vetik, herceg lenne belőle."

56 Ami politikai pályafutását illeti, 1675-től Zemplén vármegyében töltött be tisztségeket, 1676ban pedig I. Lipót császár követe Lengyelországban. 1681-ben még a bécsi udvar megbízásából vett részt a Thökölyvel folytatott tárgyalásokon, négy esztendővel később azonban már Thököly képviseletében tárgyalt volna Bécsben: ekkor vetették először fogságba. Két évig volt börtönben, s ez alatt az idő alatt tért át a katolikus vallásra. Másodszor 1701-ben vetették börtönbe Rákóczi Ferenccel együtt, de őt rövidesen ártatlannak találván, szabadon bocsájtották. Mint fentebb már szó esett róla, 1693-ban bárói, 1707-ben pedig grófi rangot kapott. 1711-ben halt meg.

57 Birtokszerzései közül a legjelentősebb Rákóczi Ferenc makovicai uradalma fele részének a megvásárlása volt:

58 ezáltal Borsod vármegyében is jelentős birtokokra tett szert, amelyek központjává Szirmabesenyőt tette. Ennek a birtoktömbnek lett a része az ősi jószág, Szirma is. Szirmay Istvánnaknak feleségétől, Eödönffy Zsuzsannától nem született gyermeke, ezért királyi beleegyezéssel fiává fogadta nővérének, Sárának az unokáját, Dessewffy Tamást, aki felvéve a Szirmay nevet, valamint a „cserneki és szirmabesenyői" 55 B-A-Z. m. Lt. ÍV. 501/b. III. I. 1056, 1079, 1096. és 1103. 56 Szirmay, Antonius, 1804. 299. p. 57 Nagy Iván, 1857—1868. 744—745. p. 58 Szirmay, Antonius, 1804. 305. p.