Tóth Péter: Két tanulmány és válogatott források Szirma történetéhez - Borsodi Levéltári Füzetek 43. (Miskolc, 2004)

TANULMÁNYOK

névmágiával hozza kapcsolatba ezt a névadási szokást. Az ilyesfajta óvónevek Belső-Ázsiában, a kipcsak-török nyelvterületen gyakoriak.

6 Ugyanezzel a névadási móddal keletkezett például a magyarországi Balmaz településnév (jelentése: 'nem lévő'), amely a középkorban a közelben is felbukkan, mint Diósgyőr egy részének a neve. Mármost, ha elfogadjuk ezt a néveredeztetést, akkor belőle érdekes településtörténeti következtetésekre lehet jutni. Először is: Szirmát egy olyan népesség hozta létre, amelyik nomád gazdasági-társadalmi körülmények között élt (így értelmezhető ugyanis a puszta személynév és a településnév korrelációja). Ennek a telepítésnek legkésőbb a XII. században meg kellett történnie, hiszen ennél később a honfoglaló magyarságnál már nem számolhatunk nomád gazdálkodási móddal. Ha azonban mégis később történt volna a telepítés, akkor azt később betelepedett nomádoknak, minden jel szerint a besenyőknek kell tulajdonítanunk (az esetleg betelepült úzok száma igen kicsi lehetett, kunokról pedig ezen a területen egyáltalán nem tudunk). A település létrejötte ez esetben sem lehet azonban a XII. század első felénél későbbi, mivel besenyő csoportok a Berrhoe mellett 1122-ben lezajlott csata következményeként költöztek utoljára Magyarországra. - Másodszor: a Szirmát betelepítő nomád csoport török kellett, hogy legyen, ráadásul nemcsak eredetét tekintve volt török, hanem beszélte is a török nyelvet. Ha ugyanis a Szirma óvónév, akkor csak olyan közösség használhatta, amelyik értette a jelentését (máskülönben értelmetlenné vált volna a funkciója). Eszerint tehát a névből kiindulva feltételezhetjük, hogy Szirmát valamilyen nomád életmódot folytató, török nyelven beszélő népcsoport telepítette legkésőbb a XII. század első felé6 Gyarmati Imre, 1996. 8—9. p.