Tóth Péter: Két tanulmány és válogatott források Szirma történetéhez - Borsodi Levéltári Füzetek 43. (Miskolc, 2004)

FORRÁSOK

Udvari Mihály Restas János Ez a helység ingoványok és vizek között feküdvén és helyeztetvén, egyáltalán nem rendelkezik semmi szántófölddel, amely okból kifolyólag ezen helység lakosai semmilyen vetést sem tesznek, hanem inkább a kétkezi munkákból és a kertek jövedelméből kényszerülnek napról-napra és terhesen folytatni életüket. BÉL MÁTYÁS LEÍRÁSA SZIRMÁRÓL ÉS KÖRNYÉKÉRŐL (1735) Bél Mátyás, a XVIII. század nagy tudósa az 1720-as években kezdte gyűjteni az anyagot tervezett művéhez, A régi és új Magyarország történeti és földrajzi ismertetéséhez. Az egyes megyék leírásához igénybe vette a helyi informátorok segítségét (sőt, joggal feltételezhetjük, hogy nem egy ilyen leírás helyben készült, Bél csak végső formába öntötte azt), így a megyeleírások kétségkívül komoly forrásértékkel bírnak. Bél Mátyás az elkészült kéziratokat is a helyiekkel javíttatta. Borsod vármegye leírása 1735 körül készülhetett. Nyomtatásban való megjelentetésére a tudós halála miatt már nem kerülhetett sor. A kézirat lelőhelye: Szentsimon, Pl. (Általános rész, természetrajzi fejezet, VIL §.) Itt legfőképpen azok a mezők méltóak az említésre, amelyeket egy kicsivel Miskolc alatt, egy Szirma nevű hely környékén a Hejő és a Sajó folyók fognak közre. Ezek az elmúlt esztendőkben, amidőn az év forró része a szokásosnál is jobban lángolt, nem tudni, milyen alkalomból tüzet fogván, azt belül sokáig táplálták, majd miután csak a terület felszíne maradt meg, ami ez alatt volt, szalma módjára többé-kevésbé tíz tenyérnyi mélyen elégett. Ez a dolog nem csupán az emberek, hanem a jó-