Tóth Péter: Zemplén vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái II. 1561-1563 - Borsodi Levéltári Füzetek 40. (Miskolc 2001)

2350. (I. 387.) A vármegye közönsége a következő határozatot hozta: az őfelsége parancslevelében foglaltaknak megfelelően meg kell nézni a jegyző­könyvet, hogy melyik vármegyéhez és járáshoz tartozónak van benne össze­írva Csörgő, Gercsely és Abara possessio. 2351. (I. 387.) Szalonthay Bálint szolgabíró (nobilis) és Zuthy István es­küdt egymással megegyező módon az alábbi jelentést terjesztette a vármegye közönsége elé: az elmúlt pénteken (december 11-én) kimentek Battyán pos­sessio helyszínére és ott Perényi Gábor úrnak (magnificus), mint gyámnak a megkeresésére és számára megkérték Erzsébet aszszonytól (nobilis), Bacskay Ferenc (egregius) házastársától néhai Proksit János (egregius) árváit. Erre a keretesre pedig a nevezett Erzsébet aszszony a következőket válaszolta: ő nem tudja, hogy a mondott Proksit János - aki egyébként az ő férje volt ­valóban Perényi Gáborra, mint gyámra bízta volna végrendeletében az árvá­kat. Egyébként pedig ha így történt volna is, Perényi Gábor már elveszítette a gyámság jogát akkor, amikor az árvák szőlőit leszüreteltette és az azokban termett borokat a maga számára elvette. 23 52. (1.387.) A felperes fél, tudniillik Anarcsy János érdekében... 161 2353. (I. 387.) Helmeczy Gergely prokurátorául vallotta Somogyi Benedeket. 2354. (I. 387.) Ifjabb Eödönffy Ferenc prokurátort vallott. 2355. (I. 387.) Hosszúmezey György prokurátort vallott. 2356. (I. 388.) Vecseslóczy Boldizsár, mint felperes érdekében a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel Tibay Márton a következőket adta elő: a nevezett felperest ura, Anarcsy János a tegnapi napra ide rendelte Zemplén oppidumba, hogy jelenjék meg a vármegye törvényszéke előtt. A felperes meg is érkezett és Varga Benedek házában vett magának szállást, ott, ahol mondott urával együtt más alkalmakkor is meg szokott szállni. És amikor el­jött az este, akkor sabjáki Pozsgay Boldizsár (egregius) hatalmasul rátört ezen felperesre, aki az éjszaka csöndjében már mezítláb volt és elzavarta a mondott szállásról. Ha pedig mindezt az alperes fél tagadná, akkor a felperes - aki egyébként ezen elnyomatását 50 forintért sem vállalná fel - az alperes esküjére bocsájtja a dolgot. 2357. (I. 388.) Pozsgay Boldizsár érdekében (pro I, lásd az előző bejegy­zést) a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel Pozsgay István a kö­vetkezőket válaszolta: a nevezett alperes semmit sem cselekedett hatalmasul, hanem egészen estig a vármegye törvényszékének a házában foglalatosko­dott, majd azután némely barátaival megvacsorázott és elment arra a szállás­ra, ahol már régóta mindig meg szokott szállni. Mivel pedig ott találta a ne­vezett felperest, azt mondta neki: „Jó atyámfia, menj el innét, mert ez az én szállásom." - Mindezek szerint tehát az alperes semmi rosszat sem tett, csak elküldte szállásáról a felperest.

Next

/
Oldalképek
Tartalom