Tóth Péter: Zemplén vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái II. 1561-1563 - Borsodi Levéltári Füzetek 40. (Miskolc 2001)
sokról készült bizonyságlevelekröl, mivel a vádlott (Vékey Ferenc szervitora, Somogyi György ( lásd az előző bejegyzést) nyilvánvaló gyilkos, sőt nem is küld ilyet a királyi kúriára, ha az érdekelt fél fellebbez. 1275. (I. 183.) A vármegye közönsége a következő ítéletet hozta: mivel a tanúbizonyságok vallásából világosan kiderült, hogy ama meggyilkolt molnár Somogyi Györgynek, Vékey Ferenc szervitorának a kezétől szenvedett halált, s mivel ezt a törvényszék előtt maga Somogyi György is megerősítette tulajdon szája vallásával - jóllehet azt állította, hogy önmaga védelmében ölte meg a molnárt, ámde ezt a törvényszék előtt nem tudta bizonyítani -, ezért tehát a meggyilkolt molnár atyafiai hetedmagukkal esküdjenek a gyilkos fejére (hogy tudniillik atyafiuk, a mondott molnár halála senki másnak, hanem a nevezett Somogyi Györgynek a keze által történt) 27 , s a gyilkosnak az ország törvénye szerint vétessék feje. 1276. (1. 183.) Tussay László prokurátort vallott. 1277. (I. 183.) Kéndy Bálint prokurátort vallott. 1278. (I. 183.) Őri Somogyi Benedek Homonnai Drugeth Gáspár (magnificus) érdekében kijelentette a vármegye közönsége előtt, hogy annak András nevü, Világ possessióban lakó jobbágya nem hajtotta el azt a két lovat. 1279. (1. 183.) Eszenyi Csapy Ferenc protestációt terjesztett elő, azért, mert Homonnay István és Homonnay Miklós (magnifici) Vásárhely possessióban lakó jobbágyait ugyan a törvény a mondott possessio helyszínén elmarasztalta és elrendelte, hogy eskü útján tisztázzák magukat és bizonyítsák ártatlanságukat a törvényszék előtt, azok mégsem tették le eddig az esküt, jóllehet személyesen jelen vannak. 1280. (I. 184.) Keczer Ferenc Homonnai Drugeth István (magnificus) megbízólevelével a többi reája bízott dolog mellett azt is jelentette Nagymihályi István (egregius), a vármegye jelenlegi alispánja ellen, hogy a nevezett alispán a legutóbb tartott törvényszéki ülésen magára vállalta és vette a mondott ura részéről való törvényszéki terheket - ezt pedig, alispán lévén, nem cselekedhette volna, hiszen az általa viselt hivatal egyáltalán nem engedi meg. 1281. (I. 184.) Nagymihályi István alispán teljesen elvörösödve (pene rubore affectus) azt válaszolta, hogy a törvényszéki terheknek az a felvétele nem az ő, hanem a prokurátor hibájából történt, ezért a nevezett Keczer Ferenc a legkevésbé sem mondhat semmit az ő tisztsége ellen. Emellett Nagymihályi István perbe hívja Keczer Ferencet és követeli, hogy a vármegye közönsége hozzon számára ítéletet az ügyben. 1282. (I. 184.) Ezt hallván Keczer Ferenc a maga személyében kijelentette, hogy nem tudja, miért kellene neki perbe szállnia, hiszen ö nem a maga nevében mondotta azokat a szavakat, hanem megbízója küldötteként.
