Tóth Péter: Zemplén vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái II. 1561-1563 - Borsodi Levéltári Füzetek 40. (Miskolc 2001)
2761. (I. 454.) Szabó Bertalan és Szobonya László Bánóczy Miklós szolgabíró által idéztettek Perényi Gábor (spectabilis et magnificus) és Nagymihályi István alispán ellen, azért, mert hatalmasul elfoglalták az idéztetök valamely erdejét. 2762. (I. 454.) Nagymihályi Pongrácz János (egregius) a maga személyében, valamint nagymihályi Pongrácz Mátyásnak és többi atyafiainak a nevében is bejegyeztette a következőket: ők nem akarják, hogy a Szent István király ünnepe előtti napra (augusztus 19-re) meghirdetett országgyűlésre nagymihályi Bánffy Sandrinust a vármegye által küldendő követté válasszák, mert a nevezett a saját magánügyeit is intézni akarja akkor. 2763. (I. 454.) A vármegye nemeseinek a közönsége szintén bejegyeztette, hogy e dologgal kapcsolatban (lásd az előző bejegyzést) már megtörtént a szavazás és annak eredményeképpen nagymihályi Bánffy Sandrinus az országgyűlésre küldendő megyei követté választatott. 2764. (I. 454.) Ráskai Soós Péter és ráskai Soós János Bánóczy Miklós szolgabíró által idéztetett Ráskay Mihály (nobilis) ellen egy Nagyráska possessióban lévő kertnek az elfoglalása miatt; a dolgot az idéztetők a vármegye közönsége előtt kívánják bővebben kifejteni. 2765. (I. 454.) Szabó György és Szabó Mihály Bánóczy Miklós szolgabíró által (medio eiusdem, lásd az előző bejegyzést) idéztetett Ráskay Mihály ellen, azért, mert Nagyráska possessio közösen használt erdejéből a juhait behajtották és nem is adták vissza neki azokat egészen addig, amíg nem küldött értük zálogul nekik egy szőnyeget (tapetum), amelyet egy forint értékben még most is maguknál tartanak. 2766. (I. 454.) Zemplén vármegye nemeseinek a közönsége a legközelebb tartandó országgyűlésre az alábbi hat személyt választotta meg követnek: Wiczmándy Mátyást, Nagymihályi Sandrinust, Nagymihályi Istvánt, Dereghnyey Mihályt, Csapy Lászlót és Morvay Györgyöt. Felajánlott továbbá a nevezett követeknek költségeikre 100-100 forintot, Wiczmándy Mátyásnak pedig még ezenfelül 25 forintot, vagyis összesen 625 forintot. 2767. (I. 455.) A vármegye közönsége a következő határozatot hozta: Pongrácz János egyáltalán nem utasíthatja vissza Csicsery Péterre, a törvényszékjegyzőjére az esküt, mivel az nem a felek közötti vita eredménye, hanem törvényszéki határozat kötelezte Pongrácz Jánost a letételére. Az esküt azzal kapcsolatban kell letenni, hogy Pongrácz János nem sértő szándékkal mondta, amit róla a jegyző állít: tudniillik, hogy Pongrácz János előterjesztéseit a jegyző nem olyan módon írta be a jegyzökönyve, ahogyan azok elhangzottak. zul Pon grácz János tehát a mostantól számított 15. napon egyedül csak a maga személyében tegye le az előírt esküt.
