Tóth Péter: Zemplén vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái II. 1561-1563 - Borsodi Levéltári Füzetek 40. (Miskolc 2001)

2768. (I. 455.) Mivel Pongrácz János megfellebbezte ezt a határozatot (lásd az előző bejegyzést), ezért a vármegye közönsége a következőképpen rendelkezett: nincs helye a fellebbezésnek és nem is vehető az figyelembe, mivel a törvényben világosan le van írva, hogy nem lehet fellebbezni akkor, ha a felek közül az egyik számára egyedül a maga személyében leteendő esküt ítéltek meg. 2769. (I. 455.) Az alperes fél, tudniillik nagymihályi Pongrácz János (egregius) érdekében Kiszel Benedek a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel a Nagymihályi István (egregius) ellen folytatott perben a korábbi prokurátori válasz visszavonása mellett azt kérte, hogy a törvényszék adja ki számára másolatban a felperes válaszát és az ő erre adott feleletét is. 2770. (I. 455.) A felperes fél erre a prokurátori előterjesztésre a következőket mondja: már a válaszadás első határnapján is követelte az alperes, hogy adják ki neki a válasz másolatát, és akkor sem adták ki neki azt. Aki pedig azt akkor előterjesztette, az előbbi prokurátori válaszát visszavonta és ezt a válaszadás előző határnapján meg is mondta. Ezért tehát erre az előadott és visszavont válaszra visszatérni nem lehet, valamint hogy a prokurátor visszahívása mellett a felperes válaszát sem lehet kiadni az alperesnek másolatban, s éppen úgy a saját feleletének a másolata sem adható ki a számára. 2771. (I. 455-457.) Az alperes fél a továbbiakban a következőket terjeszti elő: mivel a felperes azt állítja, hogy az alperes ráküldte embereit a földjére és a kertjére, akik ott a régi kerítés 25 darab karóját kivágták, ezért az alperes kijelenti, hogy sem ő, sem pedig a fivére, tudniillik Pongrácz Mátyás nem küldött senkit a kertre és sem a régi kerítést, sem pedig annak karóit nem vágatta ki, s mindezt kész eskü alatt is bizonyítani. Ami tehát a régi karókat illeti, az alperes fél teljes egészében vitatja és méltatlan patvarkodásnak ítéli az ellene és jobbágyai ellen indított keresetet. - Az új kerítés dolgában pedig a következőket adja elő: nem tagadja, hogy annak kivágása nem teljesen az ő tudta és híre nélkül történt. A dologhoz azonban az is hozzátartozik, hogy a felperes fél jól tudja: ő nem örökös földesúr Nagymihály oppidumban, hanem pénzen szerzett jószágokat birtokol, amelyeknek megvannak és meg is voltak a pontosan kijelölt határai, s amelyek békességes birtokában ö sohasem háborgatta a felperest. A felperes fél viszont sok földet hozzáfoglalt az általa birtokolt jószágokhoz az idők során és tulajdonképpen ez történt most is: elfoglalni törekszik azokat a földeket, amelyeken az új kerítést építtette. Ahol tudniillik a felperes kertje van, azzal átellenben más telkek is vannak, s ezek, valamint a kert között van egy régi út: a felperes ezt az utat foglalta el, amit nem lett volna szabad megtennie, hiszen a saját jószágai igaz határain túlra terjeszkedve más határokra tette rá a kezét. Ha tehát a felperes azt állítja, hogy az alperes az új kerítés lerombolásával hatalmaskodást követett el elle-