Kárpáti Béla: Miskolci várostörténeti kalendárium 133-1960 - Borsodi Levéltári Füzetek 39. (Miskolc, 2001)

Apropók

(„mindig kételkedni, mindig félreérteni, mindig gyanúsítani, mindig szenvedést okozni, ez már majdnem gonoszság, avagy szándékos, eldobó methódus..."); megalázzák a költőt a fővárosi nagydíjra beadott pályázatáról terjengő hírek is (végül is ő kapja meg), s alig várja már, hogy (decemberben) újra Párizsba repüljön. Pedig Miskolc is igen várta Adyt. Az Ellenzék c. lap cikkírója, Ignótust is magasztalja, mert hiszen „ő adta nekünk Ady Endrét (!), s vele együtt az egész irodalmi forradalmat." A Párizsban járt festő, Sassy Attila (Aiglon) Hétről-hétre c. rovatában a Párizs-kultusz, a franciás divatot, s a nők pikáns kultuszát idézgeti a Nyugatest előtt; a Ferenczi-könyvesboltban szervezik a Nyugat-előfizetőket. S miután nehezen gyűlnek a Nyugat-barátok, engedményekre „ragadtatják" magukat a szervezők; aki legalább fél évre előfizeti a lapot, 2 ingyenjegyet kap a matinéra, melyre 4 korona az első, 2,50 a második és 50 fillér a diák- és munkásjegy. A miskolci elit (erről már Krúdy Gyula is írt) a párizsi divat bűvöletében él, hogyne fogadná várakozással a Magyar Pimodán nagy bohémját! Szombaton este 8 órakor plasztronos urak és dekoltált ruhájú hölgyek aranyláncai-diadémjai ragyogtak a város egyetlen (reprezentatív) szalonjának csillárfényei alatt a Koronán. Fél kilenckor Gencsy Samu ügyvéd, a Miskolcz c. lap szerkesztője vezette be a nyugatosokat a színpadra. Nagy taps a vendégeknek, Ignotus (Veigelsberg Hugó) kenetes szavakkal adja vissza a bókot: „Nem jöttünk ide kultúrát hirdetni, hanem az itteni kultúra vonzott minket ide. Örömmel, szeretettel jöttünk abba a városba, amelynek falai között nagyemlékű, dicsőséges nagyságok éltek." Természetesen nagy taps jelezte, hogy a „bők" szívesen vették az udvarló szavakat. Utána Hatvány Lajos olvasott fel a Nyugat indulásának történetéről. Aztán Ady „leül felolvasó asztalához, átél 3-4 verset és a tapsok még újra gondolatokat követelnek. És újra leül Ady s megint belemarkol a lelkünkbe, ahogy elmondja még egy szakát az életének." Mind az Ellenzék, mind a Miskolczi Napló zúgó, fergeteges tapsról számolt be. (Ady után Heltai Jenő, majd Tersánszky Józsi Jenő felolvasása következett.) Ám vegyült visszás hang is a tapsorkánba. A Miskolcz cikkírója (Darvas R.) így számolt be Ady szerepléséről: „Rekedtes hangon, ideges hanglejtéssel megy végig a vers