Kárpáti Béla: Miskolci várostörténeti kalendárium 133-1960 - Borsodi Levéltári Füzetek 39. (Miskolc, 2001)

Apropók

A Bányamécs Alakult Perecesen (akkor ez istenháta mögötti bányászfaluban) 1907-ben egy kultúregylet, hogy a nehéz földalatti munkát végző' bányászok számára kulturált időtöltést biztosítson, és hogy megteremtse a tisztviselők és munkások együttműködését. Maga a bányatelep (a perecesi kisvasúttal egyetemben) a diósgyőri vasgyár illetménye volt; ebből is következett, hogy az egylet elnöki tisztét a mindenkori üzemfőnök töltötte be. Az egylet 56 taggal alakult; a dalárdát elsőként Orosz János, a színjátszókat Lauday János perecesi tanító vezette. Az egylet a helyi ünnepségeken, táncestekhez biztosított műsorokat: 1910-ben Menner Richárd perecesi gyógyszerész ajándékából (94 db könyvvel) megalakult az egyleti könyvtár is. Az elnökök, díszelnökök gyakran váltották egymást, de a dalárda és a színjátszógárda a lelkes vezetés alatt (Orosz-Lauday) sikeresen fejlődött. 1914. június 28-ig, mikor is a perecesi tűzoltószertár falán megjelent a király felhívása: „Népeimhez!", s elkezdődött az első világháború. A bányászok bevonultak, az egylet elnéptelenedett, a dalárda férfikara elnémult. A szervezet segélyegyletté vált, a műsorok bevételei, a gyűjtési akciók a hadiözvegyeket, hadiárvákat segélyezték. 1919. márciusától az elnökök már nem „blamálták" magukat az egylettel, így választott elnöke Lauday János igazgatótanító lett, kinek neve végig fémjelzi az egyesületet. 1920-ban a könyvtár köré olvasókör szerveződött, s a tagok március 11.-i közgyűlésén a Bányamécs Keresztény Kultúregylet nevet vették fel. (A dalárda új vezetője Baán Zoltán tanító lett.) Még ez évben megépült a perecesi sportpálya, ennek eredményeként a PTK labdarúgócsapata 1933-ban felső-magyarországi bajnok lesz. Sok sikeres vendégszereplés után a kultúregylet másodszor is válságba kerül. 1926-ban az újaknai üzem bezárásával a lét feltételei bizonytalanokká váltak; sokan a vasgyárba, Ormospusztára, illetve Múcsonyba települnek át. A dalárda egyházi vegyes karként működig tovább; 1927-ben az új perecesi templom beszentelésétől temetési szertartásokon találkoznak az öreg dalosok.