Kárpáti Béla: Miskolci várostörténeti kalendárium 133-1960 - Borsodi Levéltári Füzetek 39. (Miskolc, 2001)

Apropók

1931-ben két balesetet szenvedett öreg bányász temetésén a vasgyári Jószerencse dalosaival való sikeres együttműködésük hatására Laczfalvi Ferenc üzemvezető főmérnök elnök (aki közben, ez évben a volt kávécsarnok helyiségeiben otthont adott az egylet tagoknak), Baán Zoltán kinevezetésével felújította a régi dalkört. 1932-ben negyedszázados jubileumot ünnepeltek. 1933-ban zászlót is avattak, s elindult sikeres útján a most már aktív klubélettel megifjodott egyesület. 1938-ban megépült a szabadtéri színpad, az ország második (a szegedi az első, 1933-tól), de vadregényes, erdei környezetével páratlan létesítménye, amely fényfüggönyével, világító tornyával, háromszintes színpadi megoldásával (s a műkedvelő együttes országos sikereivel) Észak-Magyarország dicsősége volt. Az előadott darabok sora fémjelzi e sikeres pályaívet: Gyimesi vadvirág, Cigányszerelem, Pacsirta (38-40), Marica grófnő (41), János vitéz, A falu rossza (42), Csárdás (43), Aranyhattyú (47), Mézeskalács (48), János vitéz, Csillagtárna (49), Tavaszi hangok, Égig érő fa (50). Palotaszálló, Dankó Pista (51), Csinom Palkó (52), Leányvásár, Hófehérke (54), Dankó Pista, Mágnás Miska (56), A szabin nők elrablása (57), Farkas a havason, Fehér Anna, Rogozin-ügy (58), stb. (A Rogozin-üggyel országos döntőbe jutott az együttes.) 1960-ban itt tartották a nagy bányász kultúrfesztivált, 1962-63-64-ben Pereces adott otthont az amatőr színjátszók találkozójának. A 60-as években leépül a perecesi bánya is; ez okozza az egylet végső válságát, elvesztvén tápláló bázisát, feloszlik, tragikus űrt hagyva maga után városunk kultúréletében. Csorba György Városunk nem sok feltalálóval dicsekedhet; még kevesebb a „gyökérhű" tudósunk. Annál inkább becsüljük meg az öregkorára kutatásaiba bele vakult fizikust. Élete, sorsa figyelemre méltó példája a vidéki tudós sorsának, talán éppen „vidékisége" a tragikuma! Apja még a miskolci gazdatársadalom elnökeként szónokolt a Kossuth-szobor avatásán, ő maga 1898-tól (4 éves tanárképző után) a miskolci alma mater matematika- és fizikatanára, 1908-tól 1936-ig