Kárpáti Béla: Miskolci várostörténeti kalendárium 133-1960 - Borsodi Levéltári Füzetek 39. (Miskolc, 2001)

Apropók

A miskolci minoriták A ferencesek 1223-ban alapított 3 rendje (férfiak, nők, illetve a házasok rendje) 1517-ben két főágra (az obszervánsok, vagyis az eredeti szegénységét hirdetők és a konventuálisok, vagyis a minoriták, a kisebbség ágára) szakadt. A trianoni Magyarországon a korábbi 24 tartományuk helyett a második világháború előtt már csak 4-nek (a szegedinek, a nyírbátorinak, az egrinek és a miskolcinak) volt rendháza. A miskolci rendházat III. Károly engedélyével Kelemen Didák, a „tiszteletes" emlékű apát alapította. A Székelyföldön, Baksafalván született ferences apát 1717-ben, 34 éves korában már tartományi főnök és római főbiztos. Még ebben az évben Nyírbátorba költözik, itt alapítja a minorita rendházat, s 1720-ban itt rendfőnök. Még 1718-ban több helyen építtet kápolnákat az összegyűjtött alamizsnákból, és gróf Károlyi Sándor (Rákóczi volt hadvezére) támogatásából. 1725. március 22-én Borsod vármegye rendjeitől kér engedélyt, hogy Miskolcon letelepedhessen. 1728. december 29-én III. Károly utasította Borsod vármegyét, hogy Miskolcon, a Nagyboldogasszony templomhoz tartozó területet a minoriták részére hasítsák ki. 1729-ben aztán Kelemen Didák két rendtársával előbb egy deszkavityillóba, majd egy deszkaházba költözött, hogy 1734-ben Károlyi Sándor adományából megkezdje a rendház és a templom építését. 1742-ben elkészült a templom. 1738-1742 között országos pestisjárvány dúlt az országban. Kelemen Didák önsanyargató áldozatokkal akarta megmenteni Egert és Miskolcot a járványtól. Beteg, elgyengült fizikuma nem bírta a szolgálatot, s a szentéletű apát 1744. április 28-án meghalt. 1744-ben megindultak a vizsgálatok. A pápai követ előtt 2 csodát igazoltak (mert 2-3 csoda kívántatik a szentté avatáshoz). Az egyik volt, hogy feltárva az apát szarkofágját, a tetemet „teljesen épen" találták; a másik, hogy a homlokán erős dudort találtak. (Ez utóbbit azzal magyarázták, hogy az „éjt nappallá téve" imádkozó apátúr két napon át térdelt, homlokát a kőpadlatra ejtve, ettől támadt homlokán a „szent dudor.") 1937. szeptember 14-én olvashattunk újra a szentté avatás immár két évszázados procedúrájáról, amikor is a pápai követ azzal