Kárpáti Béla: Miskolci várostörténeti kalendárium 133-1960 - Borsodi Levéltári Füzetek 39. (Miskolc, 2001)
Apropók
függesztette fel a bizonyító eljárást, hogy Egerben latinul írják meg a szentéletű apát életrajzát. Azóta sem „szent" még Kelemen Didák, sőt még „boldog" cím sem illeti meg. Napjainkban újra üggyé lett a téma, csakhogy most már „vetélytársai" is vannak Kelemen Didáknak: az esztergomi kanonok Özséb, aki 1246-ban hazánkban a pálos rendet alapította, és Kaszap István, a székesfehérvári önfeláldozó szerzetesnövendék. Egy kis óvodatörténet Az első miskolci és borsodi „példányóvodát" a Major utcán, 1842. július 27-én avatták fel. Br. Wesselényi Miklós Szózatának hatására - melyben a reformer báró a kisdedóvók felállítását szorgalmazta - Brunszvik Teréz első budai óvodájának példájára Festetich Leó gr. tolnai birtokán 1837-ben „óvóképezdét" állított fel. Itt képezte magát a gibárti születésű Tóth István, aki abaújszántói, pataki, majd losonci tanulmányai után, 1841-ben 1 évet tölt Wargha István képezdéjében, hogy aztán 1842-ben Miskolcra jöjjön, az első borsodi példá(ny)óvoda megalapítására. Akkor 24 tagú, lelkes választmány kormányozta az intézményt, melynek tagjai között ott találjuk Szemere Bertalant, Vadnay Lajost is. A borsodi nőegylet is felajánlotta 1.100 Ft-os alaptőkéjét, így az óvoda 17.800 Ft alaptőkével megindulhatott. 1849-ben - miután a nemesi(rendi) megyegyűlés megszűnt, az óvoda gazdátlanul elárvult, s tőkéjét a városi házipénztár „vette kölcsön". 1856-ban új székházat vett a megyei főnökség 7.500 Ft-ért a Városház téren (a mai Spaten söröző helyén). E székházban volt egy 18, s egy 12 négyszögöles terem az „óvonczok" nyári, illetve téli társalgására. Az udvaron két szökőkút állott, melyeket a kert végében folyó Szinva vize táplált. (Az „óvó" évi fizetése 440, a dajkáé 100 Ft, s járt hozzá 6, illetve 2 öl fa is.) A saját portán állt akkor 50 jegenyefa, 30 hársfa és egy nagy diófa és több gyümölcsfa. Ami az óvoda térhódítását gátolta, az az előítéletes közvélemény, hogy „Hadd játssza ki magát a gyerek az iskolás korig!". Tóth István óvodájában falitáblák szemléltették az állatokat, mesterségeket, szekrényekben tárolták az ásványokat, madártojásokat,