Kárpáti Béla: Miskolci várostörténeti kalendárium 133-1960 - Borsodi Levéltári Füzetek 39. (Miskolc, 2001)

Apropók

és a szegénykórház szolgálatában álló káptalani jobbágyok, mészárosok, fazekasok, szóló'- és pincebérlők lakják. A falu területe 1841ben még 13.685 négyszögöl volt, kiterjedése a mai MélyvölgyBenke József utca, illetve a Szinva négyszögébe eső Avas-aljára esik. Főutcája a mai Szemere-Felszabadítók útja és a mai Mindszent tér, illetve a volt Zöldfa utca kereszteződése volt. A 13.685 négyszögölnyi terület a következő portákra tagolódott: a templom és a temető (a mai Kálvária) 529; a paplak 1.188; a tanítólakás 104; a szegényház 287; a jobbágytelkek, illetve a bérlői porták mintegy 8.459 négyszögölet tettek ki. A paplak, a templom és a szegényház lényegében a mai helyén, a tanítólakás a Zöldfa után, a serház és az Arany Bárány kocsma (később: Mindszenti Vendégfogadó) a mai MÁV Igazgatóság helyén állott, a telek elnyúlt egészen a Szinváig. S míg a Szinva miskolci partján már „emlékműszerű" kúriák épültek, itt a lakók még nád- és „sindeles" tetejű házakban laktak. A munkácsi püspök évi jövedelme (a ser- és kávéház, valamint a kocsma forgalmából) 6.000 Rfrt volt, amelyből csak 400-at hagyott a mindszenti parókiának. 1876-ban törvény született arról, hogy egyes összeépített községek egyik, vagy másik községnek jogos kívánsága alapján akkor is egyesíthetők, ha abba az egyesítendő község elöljárósága nem akarna beleegyezni. Mindszent pedig valójában sosem volt különálló település, hiszen közbiztonsági, tűzrendőri és más igazgatósági tekintetben is Miskolchoz tartozott: ennek ellenére a falu elöljárósága (mint később Diósgyőr is) hevesen tiltakozott az egyesítés ellen. Pazarlónak, basáskodónak nevezték a miskolci képviseletet. Szemére vetették a miskolciaknak, hogy 2 képviselőjüket is Mindszentről választották, s hogy Mindszent műveltség és ipar tekintetében felette áll Miskolcnak, s így tökéletesen képes az önállóságra. Az egyesülést már 1845-ben kérelmezte Miskolc, miután 1843ban Szilassy József helytartósági tanácsnok kiszámította Miskolc megváltásának költségét, 451.637 Rfrt 13 kr-ban állapítva azt meg. 1880. január l-jén végük is teljesült az egyesülés: azzal a feltétellel, hogy a mindszentiek 15 évig 15 százalékkal járulnak majd a városi pótadóhoz. Ekkortól a község nevét már csak a plébániatemplom, a temető, a Kálvária és egy utca őrizte Miskolcon.