Kárpáti Béla: Miskolci várostörténeti kalendárium 133-1960 - Borsodi Levéltári Füzetek 39. (Miskolc, 2001)

Apropók

Fráter György Politikai karriere meglehetősen ismert. Az ifjúkor és a sajóládi évek adatai azonban homályba veszők. E sajóládi évek történetéhez szolgálhatnak adalékul az alábbi legendás (de igen valószerű) epizódok. Amikor ugyanis György barát a sajóládi apátságba költözött, apja békés, jótevő (Verancsics szerint Ujisenics, azaz Utissenius, „békéltetőt" jelent) életmódját folytatta. Az elhanyagolt kolostort rendbe hozatta, a bedőlt, mély kutat újra ásatta, s föléje szép, faragott faházat emeltetett, amelynek csúcsán vasholló (Corvin János emlékezete?) díszelgett. A környék jobbágyainak is jótevője volt. Amiképpen apjáról írta Verancsics Antal, hogy „amikor vidéküket ellenség és éhség sújtotta, (...) vagyonát azonnal közkinccsé tette, és gabonát behozatván sokáig tartotta a népet, nyereséget nem szedett, csak az árát, és azt is csak akkor, amikor már fizetni tudtak." Ilyenképpen tett György barát is a ládi néppel. Meghonosította ott a rostos növényeket (a kendert és a lent), megtanította jobbágyait a szövésre-fonásra. A Sajót gátak közé szorította, a felduzzadt vizére malmot építtetett. 1528. március nyolcadikának viharos éjszakáján (a Katziánertől elszenvedett vereség után) János király seregének maradékával Ládra menekült, hogy elvonult hívének segítségét kérje. Az apát kitárja előttük a kolostor kapuját, s szíves szóval is enyhíti fájdalmukat. A királynak ekkor szegődik (újra) szolgálatába. Azt tanácsolja neki, hogy távozzék Tarnowóba, s ott várja be a szultán támogatását. A barát maga is a király kíséretében szegődik. Igen ám, de Katziáner csapatai a menekülő királyt halálra keresik. Hogyan jussanak át az ellenséges táboron? Az apát temetéshez öltözik, a királyra ministráns inget ad. így lopakodnak aztán Kassára, ahol az útrakész hívek előtt a barát hálaadó misét celebrál. A király azonban nem vett részt a szertartáson. Mondják (Jókai is említi), hogy azért, mert Dózsa leverése óta úrfelmutatáskor mindig „elvesztette a látását". A császáriak aztán bosszút is álltak a pálosok árulásáért. 1537ben feldúlták a kolostort. És bár a barátok - hogy felújíthassák elpusztult otthonukat - eladták Alsógolop községet is, a törökdúlás befejezte a pusztítást. A falu elmenekült, a kolostor elárvult. Előbb