Kárpáti Béla: Miskolci várostörténeti kalendárium 133-1960 - Borsodi Levéltári Füzetek 39. (Miskolc, 2001)

Apropók

Bornemissza szendrői várkapitány, majd Rákóczi veszi őket pártfogásába, de az apátságon már ők sem segíthettek: köveiből épült a ma is álló iskola. Borbély-Maczky Bóta „mintafalu" földesura, Gömbös Gyula kebelbarátja, az exvitéz és párbajhős, a dél-borsodi falvak „megmentője", a daróci Mikszáthfalva alapítója, a numerus clausus és a zsidótörvények élharcosa, a munkásmozgalmi vezetők „véres kezű" Pilátusa 1944 decemberében már volt áldozatai kezébe került, de magas összeköttetései révén szabadlába helyezték. 1945. március elején aztán újra letartóztatták, s félve a kiterjedt, „szabadító" kapcsolatától, a rendőrségen (A Kálvin utcai székházban) nem cellába, hanem egy félreeső, és titokban tartott irodahelyiségben szállásolták el. Itt folytak a kihallgatások heteken át; mígnem... 1945. március 25-én titokzatos politikai merénylet áldozata lesz. 24-én éjjel ugyanis (alkalmasint erre időzítették a szökési tervet) szovjet bombázórajok húztak el az éji sötétbe burkolt város felett. Ekkor hangos kiáltásokkal, lövöldözésekkel keltett pánik alatt, (hogy, hogy nem) eltűnt a fogoly. Nyoma nincs azonban a rendőrség rémületének: a 27,-i Szabad Magyarország hozza a hírt: a főispánt alighanem „egy reakciós trupp" szabadította ki, s még az éj leple alatt egy vallatóhelyre vitték, ahol a kihallgatásokon „beköpött" adatokról faggatták. S a kivallatott adatok úgy látszik, terhelők voltak, hát több gépfegyverből leadott sorozattal megszabadultak tőle. Az újság szerint 27.én reggel 7 órakor egy, a Népkertben sétáló (!) nő akadt a holttestre a Vigadó épületében (!). A téli kabáttal letakart holttest meztelen mellén gyűrött cédula, rajta kék ceruzával írott fenyegetés: „így járnak az árulók". (A holttestet egy szalmásszekéren szállították a Vigadóba.) S hogy a sajtó (és a rendőrség) ilyen könnyen napirendre tért e „reakciós" merénylet „tényálladéka" fölött, a szóbeszédben kialakult a gyilkosságnak egyik másik (valószínűbb) verziója is: e szerint az akkori pártviszályok idején a volt áldozatok „nem bízván" a még polgári igazságszolgáltatásban (április 21-én