Kárpáti Béla: Miskolci várostörténeti kalendárium 133-1960 - Borsodi Levéltári Füzetek 39. (Miskolc, 2001)

Apropók

ott birtokos Martin család - János és Károly, a tűzoltóparancsnok - után hívatik Martin-telepnek.) Itt még érthető az egyesítés indoka: a vasgyár Miskolc környéki munkásainak volt összérdeke a centralizáció. Később, a Horthy-korszak helyi előkelőségeinek már nem volt érdeke az egyesítés; a széttagolt közigazgatási egységek több (és jobb) egzisztenciát biztosítottak a helyi elit számára. Az egyesítési folyamatok legnagyobb ellenzője a diósgyőri törvényhatóság volt. A diósgyőri elit (meglovagolva a lakosság vasgyárhoz kötődését, s a hajdani váruradalom 4-5 megyényi nagyságának történelmi jogát) akarta Diósgyőrt rendezett tanácsú várossá fejleszteni. E cél érdekében, e harc jegyében indult 1931. jan. 18-án a Nagydiósgyőr című hetilap, mely „forrón szeretett városközösségünk érdekeinek szemmel tartásával, egy fillérnyi ellenszolgáltatás nélkül", mintegy 5 éven át szolgálta az ügyet. Diósgyőr az önállóságra való képességét igyekezett ezzel is dokumentálni. Átalakított községházának nagyterme „túllépte" a miskolciét, vágóhidat épített, járványkórházat tervezett, és hogy a vasgyáriak lelkesedését is meghódítsa; az újgyőri vámhatárra (ma a kiliáni Láev végállomás) városházat ígért. A lap élénk (nemzeti radikális) pártpolitikai küzdelmekbe is avatta magát. (BajcsyZsilinszki évente találkozott párthíveivel a diósgyőri Tapolcán.) Ami viszont kétségbe ejtette a „nagydiósgyőri" közhangulatot, az a miniszteriális hír volt, hogy (miután Hámor határának kialakításakor - 1910-1911-ben - Diósgyőrből 9 782 kh-at kiszakítottak, 1926-ban Újhuta és Répáshuta határának kialakításakor újabb 20 723 kh-at „szabtak el" Diósgyőr térképéből, így Diósgyőr a hajdani váruradalmi tartományból mindössze 10 000 holddal lett kénytelen megelégedni. Az egyesítés legnagyobb hulláma 1944. dec. 27-én indult, amikor is a borsod-miskolci nemzeti bizottság (kormány híján) „teljes állami jogkörrel élve" határozatot hozott a környék egyesítéséről. Ezt a határozatot az Ideiglenes Nemzeti Kormány belügyminisztere (Erdei Ferenc) 1945. jan. 4-én kelt 14/1945. sz.