Nagy Magdolna: I. Rákóczi György és Borsod vármegye, 1644-1648 - Borsodi Levéltári Füzetek 36. (Miskolc, 1998)

Tokaj, 1644. augusztus 22. A fejedelem beszámol hadainak a Sajó mellé történő' visszatéréséről, letáborozásáról. Felszólítja a vármegyét, hogy ne higyjenek az ellenséges oldalról származó híreknek. Eredeti. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/b. II. I. 27. sz. [Címzés feltehetően külön borítékon, ami hiányzik.] [Papír'felzetes kerek fejedelmi pecsét.] Georgius Rákóczi, Dei pratia Princeps Transsylvaniáé, Partium Regni Hungáriáé Dominus et Siculorum Comes Spectabiles, magnifici etc. Elhittük, sokan szokások szerént, ha eddig nem is, de sok különbkülönb féle alkalmatlan híreket kezdenek írogatni s kegyelmetek között folytatni, oda fel Császár ő Felsége hadai után vigyázásnak okáért felbocsátott hadaink állapatja felől. Kiket mi bizonyos határ praeferibáltunk volt, meddig kövessék az ő Felsége hadait és hogy onnét visszatérjenek, arrul is bizonyos ordinantiát adtunk volt nekiek, mellettünk levő böcsületes tanácsúr híveink tetszésekbül. Az ő Felsége hadát azért egész Bajnóczig persequálván, onnan ordinantiánk s parancsolatunk szerént Isten kegyelmességébül minden kár nélkül szép nyereséggel, főrabokkal tértének meg, és most az Sajó mellett vadnak, az mi ordinantiánk szerént és kegyelmes parancsolatunkbul. Akármit írjanak azért szokások szerént és akárminemű híreket hintegettessenek, de az dolog ennél különben nincsen. Intvén kegyelmeteket kegyeimessen, ez mi írásunknak inkább, hogy sem mint másokénak, s mind nekünk, s mind kegyelmeteknek gonosz akaróinak adván hitelt, hozzánk való tökélettes, igaz hűségében álhatatos legyen. Viszontag mi is kegyelmeteknek fejedelmi kegyelmes gondviselésünket, assistentiánkat, oltalmunkat ígérjük. Ha honnan akármit írnának is pedig kegyelmeteknek, éjjel-nappal közölje velünk is kegyelmetek. [...]